A brit adatok alapján készült vizsgálat több lehetséges forgatókönyvet hasonlított össze – a ketreces, az istállós (alternatív), a szabadtartásos és az ökológiai (bio) rendszereket –, miközben minden esetben ugyanannyi tojás előállításával számolt – írja a Phys.org.

Az eredmények szerint a ketrec nélküli tartási rendszerek jobban megfelelnek a társadalom állatjóléti elvárásainak, ugyanakkor nagyobb tyúkállományt igényelhetnek, és jelentősen növelhetik a környezet terhelését.

A kutatók számításai szerint például, ha a jelenlegi termelést teljes egészében szabadtartásos és ökológiai gazdálkodás váltaná fel, akkor az üvegházhatású gázok kibocsátása mintegy 60%-kal nőne, a termeléshez szükséges földterület pedig közel a kétszeresére emelkedne.

A szerzők szerint ezek az eredmények azt mutatják, hogy amikor a tojástermelés jövőjéről döntünk, az állatjóléti szempontok mellett a környezeti hatásokat is figyelembe kell venni.

Nem elég egyetlen szempontot nézni

A tanulmány egyik szerzője, Harriet Bartlett, az Oxfordi Egyetem Smith School of Enterprise and the Environment vezető kutatója szerint:

Ha tisztában vagyunk ezekkel a nehéz kompromisszumokkal, jobb döntéseket hozhatunk mind a környezet, mind az állatok jóléte szempontjából.”