Ezek az eljárások a vegetációs időszakban történnek, és közvetlenül befolyásolják a lombfal szerkezetét, a mikroklímát, valamint a növényvédelmi helyzetet. Az utóbbi években, a klímaváltozás hatására gyakoribbá váló aszályos és extrém hőmérsékleti viszonyok miatt a zöldmunkák jelentősége tovább növekedett.

Az ökológiai szőlőtermesztésben a növényvédelem csak akkor lehet hatásos, ha megfelelő zöldmunkákkal párosul. Az elérendő cél egy olyan szellős lombozat kialakítása, amelynek eredményeként a reggeli harmat hamarabb felszárad, a tőke kevésbé marad nedves. Így

A konkrétan ajánlható zöldmunkák a hajtásválogatás, a csonkázás, a hónaljhajtások kezelése és a fürtzóna lelevelezése.

A zöldmunkák egyik legfontosabb szerepe a lombfal mikroklímájának szabályozása, ami közvetlen hatással van a kórokozók és kártevők megjelenésére. A ritkább, jól szellőző lombfal csökkenti a páratartalmat, ezáltal mérsékli a gombás betegségek (pl. peronoszpóra, lisztharmat, botrítisz) fertőzési kockázatát. A levélritkítás javítja a permetlé-fedettséget is, így a növényvédő kezelések hatékonysága nő. A túl sűrű lombfal viszont kedvez a fertőzések kialakulásának, és megnehezíti a védekezést.

A hajtásválogatás

Bár a hajtások számát alapvetően már a metszéssel szabályozzuk, a megfelelően elvégzett metszés ellenére sem annyi hajtás fejlődik, mint amennyi világos rügy a metszés után megmaradt. Az alapi, sár- és mellékrügyekből előtörő hajtások a tőkét nagyon sűrűvé, sokszor átláthatatlanná teszik.

A hajtásválogatással (más néven zöldválogatás vagy fattyazás) a hajtásterhelést állítjuk be. Ilyenkor távolítjuk el a tőkéről a szükségtelen fattyú-, iker- és meddő hajtásokat, valamint a gyengén növekvő vagy túl sűrű termőhajtásokat. A hajtásválogatással tehát egyúttal a termésmennyiséget is szabályozhatjuk.

A hajtásválogatást a fakadás után 2-4 héttel, május elején-közepén kezdjük meg; termő ültetvényekben 15-30 cm-es hajtáshosszúságnál, amikor a fürtkezdemények és az első kacsok már felismerhetők. A munkát érdemes két hét alatt befejezni. Gyengébb tőkék esetén, illetve nagyobb túlterhelésnél inkább kezdjünk hozzá korábban.

A hajtásválogatást célszerű a sűrű lombozatot nevelő fajtákkal elkezdeni. A meghagyandó hajtásszám függ az ültetvény korától, kondíciójától, egészségi állapotától, fajtájától és az alkalmazott művelés- és metszésmódtól. Az egy négyzetméterre jutó hajtásszám rövidcsapos metszésű, kis tőkeformákon 6-10, hosszúcsapos metszésmód esetén ennél valamivel több. Huzalos támrendszer alkalmazása esetén egyszerűbb a méterenkénti hajtásszám megadása. Vékony lombfal eléréséhez méterenként legfeljebb 15, erős növekedésű, sűrű lombú fajtáknál 12 hajtás hagyandó meg. Kordonművelésnél az elérendő cél, hogy a meghagyott hajtások a kar teljes hosszúságában közel azonos (kb. 8-12 cm) távolságban helyezkedjenek el egymástól.

A hajtásválogatás mellett szól, hogy így vékony, szellős lombozat alakítható ki, amelyben csökken a gombás betegségek fellépésének kockázata, egyúttal kisebb lesz a lepermetezendő lombfelület nagysága is.

A csonkázás és a hajtásválogatás révén szabályozható a tőke vegetatív-generatív egyensúlya, ami szintén befolyásolja a vízfelhasználást. Aszály idején gyakran célszerű mérsékeltebb beavatkozásokat alkalmazni, hogy a növény elegendő levélfelülettel rendelkezzen a fotoszintézishez és az árnyékoláshoz.