Ő vezette be a nyugati ter­mesztésbe a törpe orgonát (Syringa meyeri), az amúri sárga orgonát (Syringa amurensis), a bolyhos orgonát (Syringa villosa), a kék törpe borókát (Juniperus squamata var. meyeri), a kínai szilt (Ulmus parvifolia), a turksztáni szilt (Ulmus pumila), a kínai körtét (Pyrus calleryana), kínai gesztenyét (Castanea mollissima), az aranyló rózsát (Rosa xanthina), a kínai pisztáciát (Pistacia chinensis), a háromerű juhart (Acer buergerianum), valamint a japán datolyaszilvát (Diospyros kaki).

Emellett számtalan gazdasági növény – búza-, lencse- és lucernafajták, hidegtűrő gyümölcsök, például a Meyer-galagonya (Crataegus meyeri) – megismertetése is a nevéhez fűződik. Nagy felfedezése a kínai citrom is, ami a citrom és narancs hibridje, Meyer-citrom néven is ismert (Citrus x meyeri).

Kolostorok virága volt

A korabeli beszámolók tévesen állítják, hogy Meyer ezt az orgonát Wutai Shanban találta, amely Kína négy nagy szent buddhista hegyének egyike. Itt jártakor a hegyen a Syringa villosát, a halvány rózsaszín bolyhos orgonát gyűjtötte.

A Syringa meyerit Peking közelében, Fengtaiban vásárolta 1908. március 31-én, és a küldeményéhez fűzött feljegyzésében panaszkodott, hogy mennyire drága volt. Ez a törpe­or­gona-fajta a buddhista kolostorkertekből származik, valószínűleg természetes hibrid. Ezekben a kolostorokban sok növényt összegyűjtöttek a szerzetesek, és elsősorban gyógynövényeket neveltek. A környező hegyen akadhattak a bájos orgonára.

A Meyer által megvásárolt orgona egy kínai fagyalra oltott példány volt, de mint kiderült, dugványról is szaporítható. Meyer kínai útjainak idején már a városok kertjeiben is virított. Levelezéséből pontosan tudható a beszerzés helye. Nagy fantáziát látott benne és az idő őt igazolta.

Szerző:
Farkas Andrea

Fotók: Bólyi Faiskola, Wikimedia Commons