Nem öt különálló cél, hanem egyetlen rendszer

Búza László felhívta a figyelmet arra, hogy az öt pillért nem lehet egymástól elszigetelten kezelni.
A termelőnek tudnia kell, mit akar a feldolgozó.

A feldolgozónak tudnia kell, mit keres a kereskedő. A kereskedőnek ismernie kell, mit szeretne a fogyasztó. A fogyasztónak pedig értenie kell, hogy az általa megvásárolt élelmiszer mögött milyen termelési, feldolgozási és kereskedelmi rendszer áll. Ez a teljes élelmiszerlánc-szemlélet lényege.

Az államtitkár az ír példát is felidézte, ahol hosszú távú programmal igyekeztek közelebb hozni a társadalmat a mezőgazdasághoz. A gyermekeket már óvodáskortól kezdve kivitték a gazdaságokba, megmutatták nekik az élelmiszer-előállítás folyamatát, találkozhattak a termelőkkel és közvetlen tapasztalatokat szerezhettek arról, honnan kerül az élelmiszer az asztalra.

A cél az volt, hogy az emberek saját közösségének része legyen. Ezzel az úgynevezett „Dig in” programmal tizenöt év alatt megtízszerezte Írország a vidék pozitív megítélését.

Búza László szerint Magyarországnak is ebbe az irányba kell elindulnia. „Embertől emberig” kell újra felépíteni az agrár- és élelmiszer-gazdaság társadalmi kapcsolatát.

„Tovább kell adni a tüzet”

Az államtitkár beszédében visszatérő gondolat volt a hagyomány és a tudás továbbadása. A magyar agrárium évszázadok alatt felhalmozott tudása önmagában nem elegendő, ha csak megőrizzük. A hagyomány szerinte nem egyszerűen a múlt változatlan megőrzése, hanem annak a tudásnak a továbbadása, amelyből a következő generáció képes új értéket teremteni.

A stratégia végső soron ezért nem csupán támogatási rendszerről vagy új agrárpolitikai intézkedésekről szól.

A bonyhádi agrárfórumon elhangzott előadás alapján ennek a nyolcéves stratégiai gondolkodásnak az egyik legfontosabb kérdése az lesz, sikerül-e ezt a szemléletet a gyakorlatban is megvalósítani: a termelőtől a fogyasztóig minden szereplőt egy közös, fenntarthatóbb és biztonságosabb magyar élelmiszer-gazdaságba kapcsolni.