Öt „láb”, amelyre az új agrárpolitika épül
Az államtitkár az új stratégia öt fő pillérét – saját szóhasználatával „öt lábát” – mutatta be. Ezek együtt alkotják azt a rendszert, amelyben az agrárpolitika már nem elszigetelt termelési ágazatok támogatásáról, hanem a teljes élelmiszerlánc működéséről szól.
Első láb: Fenntarthatóbb élelmiszer-előállítás
Az első pillér az élelmiszer előállításának fenntarthatóbbá és korszerűbbé tétele. Búza László szerint ebben az innovációnak, a fejlesztéseknek és a célzott, az adott ágazat és üzem méretéhez igazodó támogatáspolitikának egyaránt fontos szerepe van.
Különösen hangsúlyos az állattenyésztés szemléletének megváltoztatása. A jövő állattenyésztésében nem csupán az számít, hogy egy állat mennyit termel, hanem az is, hogy mennyire egészséges, mennyire ellenálló a betegségekkel szemben, milyen a genetikai háttere és mennyire képes hosszú távon gazdaságosan termelni.
A cél az, hogy a tenyésztésben egyre nagyobb szerepet kapjanak azok a genetikai tulajdonságok, amelyek természetes ellenálló képességet biztosítanak.
Ha például egy állományban vannak olyan egyedek, amelyek ugyanazon körülmények között nem betegszenek meg, akkor érdemes megvizsgálni, milyen genetikai tulajdonságok állnak ennek hátterében.
Ez egyszerre állategészségügyi és gazdasági kérdés, de az államtitkár szerint a fogyasztó szempontjából is jelentős.
A magyar állattenyésztés egyik komoly értékének éppen ezért nem pusztán a termelési eredményeket kell tekinteni, hanem azt is, hogy az ország bizonyos állatbetegségektől mentes, és ez olyan érték, amelyet a magyar termékek piaci megkülönböztetésében is fel lehet használni.
Második láb: Fenntarthatóbb élelmiszer-forgalmazás
A második pillér a forgalmazás. Búza László szerint a termelés önmagában nem elegendő: meg kell találni azt az utat is, amelyen keresztül a magyar alapanyagból versenyképes, jó minőségű és a magyar fogyasztó számára elérhető élelmiszer lesz.
Az államtitkár példaként említette, hogy miközben Magyarország jelentős mennyiségű mezőgazdasági alapanyagot állít elő, bizonyos feldolgozott élelmiszerekből mégis jelentős importra szorul. A tejágazatot hozta fel példaként:
Ez egyben az élelmiszeripari kapacitások fejlesztését is szükségessé teszi. A stratégia egyik fontos kérdése tehát az, hogy mit termelünk meg Magyarországon, mit dolgozunk fel itthon, milyen terméket teszünk a polcra, és mennyi értéket hagyunk az országban.
A forgalmazás ugyanakkor nem csak a nagy kereskedelmi láncokról szól. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarországon mintegy nyolcszáz olyan település van, ahol nincs megfelelő élelmiszer-értékesítési lehetőség. Ezeket élelmiszersivatagoknak nevezte. A kérdés ezért ellátásbiztonsági szempontból is fontos: egy településen akkor is hozzá kell jutni alapvető élelmiszerekhez, ha éppen válsághelyzet alakul ki.
A stratégia tehát a termelő, a feldolgozó, a kereskedő és a közétkeztetés együttműködését kívánja erősíteni.
