A lovakkal foglalkozók talán még ennél is többet tudnak a vezetésről. Nem véletlen, hogy egyre több helyen alkalmaznak a vezetőfejlesztésben vagy önismereti programokban lóasszisztált coaching módszereket.

A ló nem a pozícióra reagál, nem érdekli a névjegykártya, a beosztás vagy a céges autó. A viselkedést figyeli, a következetességet, a bizonytalanságot és a hitelességet. Sok vezető számára meglepő élmény, amikor egy több száz kilogrammos állat pontosabban tükrözi vissza a saját működését, mint bármelyik tréning. A ló mellett nem lehet szerepet játszani. Ugyanez igaz a kutyás foglalkozásokra is. A terápiás vagy fejlesztő célú programokban az állatok jelenléte gyakran gyorsabban oldja a feszültséget és mutat rá a kapcsolati mintákra, mint bármilyen prezentáció.

A vidéki gazdaságok számára ezen összefüggések felismerése olyan lehetőség, amely túlmutat a hagyományos termelésen. Egy lovarda, egy állattartó gazdaság vagy akár egy kisebb családi birtok nemcsak termelési helyszín lehet, hanem tanulótér is. Olyan környezet, ahol cégek, vezetők vagy közösségek saját élményen keresztül találkozhatnak azokkal a kérdésekkel, amelyekkel a hétköznapjaikban is küzdenek.

A sertéstartók talán mosolyognak ezen, pedig a változáskezelésről kevesen tudnak annyit, mint azok, akik állatokkal dolgoznak.

A vezetők sokszor racionális oldalról közelítik meg a változást, miközben az emberek érzelmileg reagálnak rá. A gazdálkodás megtanít arra, hogy az alkalmazkodásnak is megvan a maga ritmusa. Hasonló gondolat jelenik meg a vegyszermentes vagy természetközeli gazdálko­dásban is. Amikor adott egy probléma, a legkönnyebb azonnali megoldást keresni, permetezni, szabályozni, beavatkozni. A biológiai egyensúlyra építő szemlélet azonban türelmet kíván. Meg kell várni, amíg a rendszer maga is reagálni tud. Ez nem tétlenséget jelent, hanem tudatos figyelmet és bizalmat. A vezetők gyakran abba a hibába esnek, hogy minden problémára új szabályt, új riportot vagy új ellenőrzési pontot vezetnek be, pedig vannak helyzetek, amikor nem több kontrollra, hanem több bizalomra van szükség.

Ahogy ezeket a párhuzamokat figyeltem, egyre inkább az foglalkoztatott, hogy vajon a gazdák tudják-e, mekkora értéket hordoznak, nemcsak a termékeikben, hanem a tudásukban is. A városi ember ma egyre inkább élményt keres, szeretné megérteni, honnan érkezik az élelmiszere, szeretne kapcsolatba kerülni a természettel, szeretne kiszakadni abból a világból, ahol minden digitális, gyors és mesterséges. Egyre több vállalat keres olyan csapatépítő vagy vezetőfejlesztő programokat, amelyek valódi tapasztalatokra épülnek, így egy gazdaság új szerepet kaphat. Nemcsak termelési egység lehet, hanem bemutatóhely, közösségi tér vagy tanulóközpont is. Lehetőséget teremthet arra, hogy az emberek saját élményen keresztül tanuljanak a türelemről, az együttműködésről, a változásról vagy éppen a felelősségről.

Évtizedeken keresztül ő volt a döntéshozó, a szervező, a problémamegoldó. Amikor átadja a gazdaságot a következő generációnak, gyakran nem a munka hiányzik neki, hanem a szerep, ezért javaslatom szerint nem visszavonulnia kellene, hanem szerepet váltania. A tudás, a tapasztalat, a történetek és az életút olyan értéket képviselnek, amelyet semmilyen gép vagy technológia nem tud pótolni. A gazdaságban eltöltött évtizedek tapasztalata sokszor többet ér egy vezető számára, mint egy többnapos tréning.

Talán ez a kék zónák egyik legfontosabb tanulsága is. Azokban a közösségekben, ahol az emberek hosszú és aktív életet élnek, az idősebb generáció nem válik feleslegessé, nem kikerül a rendszerből, hanem új szerepet kap benne, tudást ad át, kapcsolatokat épít, közösséget formál. A családi gazdaságok következő nagy lehetősége nem egy új növénykultúrában vagy egy új állatfajtában rejlik, hanem a termés maga a tudás és annak átadása lesz. Az a tudás, amely megtanít különbséget tenni a hasznos és a káros között, az a tapasztalat, amely tudja, mikor kell beavatkozni és mikor kell várni, az a szemlélet, amely megérti, hogy a növekedést nem lehet kierőszakolni, csak támogatni. Ez az, amit ma a cégek, a vezetők és a városi emberek egyre inkább keresnek a gazdáknál.

Marázi Judit