0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. augusztus 29.

Drasztikus nagyvadapasztás és együttműködésre van szükség vadkárkérdésben

A vadkár van annyira örök, mint ahogy a Nap felkel…, azonban kezelése nem mindegy, hogyan történik. Két ágazat, külön érdekekkel, a témában tele ellentétekkel. Elképzelhető lesz valaha, hogy mező- és vadgazdálkodó együtt tesz a vadkár megelőzésért?

Hogy mindkét fél meghallgattasék, a Kisalföldi Erdőgazdasági Zrt. a Göbös-majori Ökoturisztikai központjában rendezett konferenciát augusztus utolsó péntekjén a vad által a mezőgazdaságban okozott kár témakörében, az AGRYA és a Pannon Vidék Szövetség, valamint az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium közreműködésével. Az eseményre vadászati szakemberek mellett a térség gazdálkodói is előadást tartottak.

A rendezvényen megjelent Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, aki kiemelte a rendezvény mottóját: „A siker nemcsak a tudáson és a szerencsén, hanem a megfelelő kommunikáción is múlik”, amivel részint egyet is értett, ugyanakkor a kommunikációt kevésnek tartja; mindkét ágazati fél szereplőinek felelősséget kell vállalnia, és az egymásra mutogatás helyett arra a kérdésre kell választ keresni, ki mit tett a vad által okozott kár megelőzéséért.

Illusztráció
(Fotó: Pixabay)

Úgy fogalmazott, ezekben a vészterhes időkben, amikor az aszály mértéke a vízügyi szakembereket és a klímakutatókat is meglepte, a mező- és vadgazdálkodónak kutya kötelessége összefogni, és megvédeni azt a termést, ami még betakarítható a földekről: ugyanis úgy néz ki, Magyarország – amelyről az volt a mondás, akár 20 millió ember élelmiszer-ellátására is képes – lakosságának élelmezése a jelenlegi hazai terméseredmények mellett meglehetősen kérdéses…

A megnövekedett vadkár mértéke országos szinten mintegy 4 milliárd forint az állami adatok alapján, azonban független felmérések szerint ez 24 milliárd forintra rúg – a miniszter szerint valahol a két érték között lehet az igazság.

Ez pedig nem magyarázható mással, mint a megnövekedett nagyvadlétszámmal, amelyről sem országosan, sem tájegység szintjén nincsenek még a valósághoz közelítő állománybecslési adatok sem – ezt jól mutatják a becsült adatok és a hasznosítás mértéke közötti különbségek (több a terítékre került a vad, mint a becsült állomány, közben a vadkár mértéke nő, vagyis a vadászati nyomás ellenére a nagyvadlétszám folyamatosan emelkedik). A miniszter szerint a nagyvadlétszám-szabályozást a vadgazdálkodásnak komolyan kell vennie, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan, a területek vadeltartó képessége nagyon sokat változott az elmúlt években, ami még inkább hozzájárul a megnövekedett vadkárhoz.

vadgaz_konferencia_tibike
Fotó: MMG

Tóth Balázs Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Osztály osztályvezetője a megye vadgazdálkodási adatait ismertette. A területméreteken, az (valótlan) állományadatokon és a (valós) terítékadatokon belül kiemelte: amíg a megyében 1997-ben gímszarvasból 887 egyedet hoztak terítékre, addig tavaly 6580-at – mindez jól mutatja a gímállomány elszaporodását. A megyében a vaddisznóállomány apasztása sikeresnek mondható, de ebben segített az afrikai sertéspestis (ASP) is. A szakember felvetette, ahogy az ASP Akciótervben a vadászatra jogosultak kártalanítást kaptak a diagnosztikai kilövések után, úgy lehet, ez a fajta ösztönző a gímszarvasgyérítésben is sikeres lehet. Erre a miniszter azzal reagált, hogy „(…) eddig volt a cukor, most jön a korbács.” Kijelentését azzal magyarázta, hogy

több olyan vadászatra jogosult van, akinek bevétele jelentős része vaddisznóvadászatból, -vadásztatásból származik, ezért nem vette komolyan az állományapasztás fontosságát, a megszabott elejtési kvótát, és inkább „megtartotta” vagy „felhizlalta” vaddisznóállományát, miközben a kártalanítási összeget is sebre tette.
vaddisznók
Forrás: Pixabay.com
Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: