És minekután a tapasztalatok azt mutatják, az anyagi ösztönzőkkel visszaéltek az érintettek, így marad a korbács, azaz a jövőben szankciók várhatók, az ASP Akcióterv keretein belül a vaddisznóállomány drasztikus visszaszorítása érdekében mindenképp, de elképzelhető, hogy a gímszarvasnál is bevezetésre kerül egy állományszabályozó akcióterv, aminek kidolgozása megfontolás alatt van. Ezt a kijelentését pedig a miniszter arra alapozta, hogy a gümőkor komolyan veszélyezteti a hazai szarvasmarha-állományt, és vizsgálatok kimutatták, hogy a kór terjedésében nagy szerepet játszik a gímszarvas.

Péntek Lajos térségi gazdálkodó arra világított rá előadásában, hogy ha sikerül is dűlőre jutni a vadkárok ügyében, a kifizetési folyamat nagyon lassú, erre jogi hátteret és kiszámítható, gyors kifizetési metódust remél a szabályozók részéről. A vadkárfelmérés során pedig azt hangsúlyozta, az legyen objektív, ne legyen részrehajló, a vadkárszakértők használjanak a modern világ adta technolóigákat, például drónokat a pontosabb felmérések érdekében.

A vadászati ágazat képviseletében többen erre azt reagálták, akkor lehet partnerségről beszélni, ha a gazdálkodó jó előre megosztja a vetéstervét a vadgazdálkodóval, máskülönben csak késve tud vadkármegelőzési intézkedéseket tenni (például villanypásztor-telepítés). Ennek kapcsán Péntek Lajos elmondta, valóban sok gazdálkodó ludas annak megfelelő működtetésében, ugyanis minden mezőgazdasági munka előrébb van, minthogy a villanypásztor alól lekaszálja a felsarjadt gazt, ami leföldeli a villanypásztort. „És hát valljuk be, a vadász feladata a villanypásztor telepítése, a gazdálkodóé pedig az üzemeltetése lenne” – fogalmazott a gazda.

Marosán Miklós igazságügyi vadkárszakértő mindkét félnek azt tanácsolta, a legjobb megoldás közös nevezőre jutni a „kultúra mellett”, semmint a pereskedés. A vadkárszakértő kihívása költséges, ha pedig valamelyik fél nem fogadja el a felmérés eredményét és perre megy, az pedig nemcsak drága, de nagyon lassú folyamat is. Felhívta a figyelmet, hogy meglehetősen elavult és számos tekintetben ellentmondásosak a vadkárfelmérésben szükséges útmutatók. Ennek egyik példája az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató, amelynek használata a vadkárfelérésben kötelező a jogszabály szerint, azonban megfogalmazása egyfelől túlontúl bonyolult, de ez csak a kisebbik gond, sok esetben a felmérési modellekben, szabályrendszerben ellentmondásban áll a Mezőgazdasági vadkár módszertani levéllel, amely szintén kötelező vadkárfelmérési útmutató, de ennek a szakanyagnak a használata megfelelő indoklás mellett elhanyagolható.

A kár pontos megállapításához számos olyan, a növénykultúra termését érintő paraméter meghatározása szükséges, amik a tábla mellett nem végezhetők el haladéktalanul, így nem is adható be a felmérést követően jegyzésre. Azt javasolja, mielőbb érdemes lenne egy egységes, irányt mutató, jól átgondolt logikus felmérési útmutató kialakítása, a meglévő jegyzőkönyv megreformálása a pontos felmérések és a jogi szabályozásban foglaltaknak maradéktalan megfelelés érdekében.

És valóban, a megfelelő kommunikáció elengedhetetlen a vadkárkérdésben, de ami talán még fontosabb, az az összefogás. Hogy a két fél ne ellenséget, hanem partnert lásson egymásban. Ehhez pedig mindenekelőtt segítőszándék szükségeltetik.