Mit tart a legnagyobb tenyésztői sikerének?
– A tenyésztésben minden ló külön történet, számomra minden egyed születése siker. Az elmúlt évtizedek során mintegy 30 csikóm született. Különösen közel állt hozzám Maxim XI-4 Magazin (XVI. törzsmén), egy korábban állami fedezőménként szolgáló kiváló ló, és az általa nemzett csikók is. De legalább ennyire fontosak a mezőcsátról vásárolt Maxim VII és jászkarajenői Maxim VI vonalú törzskancák, amelyekre a mai állományunk jelentős része visszavezethető.
Rengeteg emlék kötődik hozzájuk. Természetesen kudarcok is akadnak. Az ősi Dunure-vonal megőrzésére például nagy reményekkel vállalkoztam, de a tenyésztési eredmények nem igazolták az elképzeléseimet, a lovak szervezeti szilárdsága nem bizonyult számomra megfelelőnek. Ilyenkor tudni kell elengedni egy egyedet, még akkor is, ha az az ember szívéhez nőtt.
Nemrég barátjával, Galambos Jánossal együtt „A Magyar Lóért” díjjal tüntették ki. Ön szerint minek köszönhető az elismerés?
– A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége elismerését a több mint húszéves közös munkánknak köszönhetjük, hiszen vállvetve dolgozunk a kisbéri félvér népszerűsítésén. Tenyészszemléken, bemutatókon, rendezvényeken igyekszünk megmutatni a fajta értékeit. A magyar lófajták nem véletlenül alakultak ki. A huszárlovaktól a tüzérségi lovakig mindegyiknek megvolt a maga szerepe a magyar történelemben. A kisbéri igazi huszárló, és mint ilyen, a mai napig ez a fajta adja a parancsnoki lovat a Nádasdy huszároknál.
Azt valószínűleg senki nem tudja megmagyarázni, hogy miért szereti a lovat, de az biztos, hogy a lovas ember számára a ló különleges társ. Mondhatjuk, hogy mindegyik valamilyen úton-módon terápiás állat. Így van ez önnél is?
– Amikor tele van a fejem a mindennapi feladatokkal és problémákkal, kimegyek lovagolni. Egy-másfél óra a nyeregben néha többet ér, mint egy egész hét pihenés. Ilyenkor az emberben egyszerűen átkapcsol valami. Sok lóhoz kötődtem, de életem lova az idén már 22 éves Szikrázó Szirom. Ő az első saját tenyésztésű kisbéri félvérem, és rengeteg emlék köt hozzá. Persze mindig vannak új kedvencek, de vannak lovak, amelyek örökre különlegesek maradnak számomra.
Milyen célokat követ, követnek a kisbéri félvér tenyésztésében?
– Most nagy reményt fűzünk a Maxim Igaz F&Q nevű fedezőménhez. Bízunk benne, hogy sikeresen szerepel a tenyészversenyeken, jó sporteredményeket ér el, miközben tenyészménként is bizonyíthat. A tenyésztésben mindig a következő generációra koncentrál az ember. Ezért ez a munka soha nem ér véget.
A magyar sportlótenyésztés büszkesége
A kisbéri félvért a 19. század közepén tenyésztették ki és jegyezték be önálló fajtaként a Komárom-Esztergom vármegyei Kisbéri Állami Ménesben. A cél egy gyors, kitartó, elegáns, katonai szolgálatra és sportcélokra egyaránt alkalmas ló kitenyésztése volt. Alapját angol telivérek és különböző magyar kancacsaládok adták.
A fajta kialakításában döntő szerepe volt a Kisbéren tenyésztett angol telivéreknek, amelyeknek egyik legismertebb egyede a világhírű angol telivér mén, Kisbér, amely 1876-ban megnyerte az epsomi angol Derbyt, és két hétre rá a francia Grand Prix de Parist. A kisbéri félvér az Osztrák–Magyar Monarchia idején a huszárság egyik kedvelt hátaslova volt, de fogatlóként és sportlóként is kiválóan teljesített.
A lovas világban ma is Magyarország egyik legértékesebb kulturális és genetikai öröksége. A kisbéri félvért az intelligencia, a kitartás, a tanulékonyság és a sokoldalú használhatóság jellemzi. A fajta napjainkban a lovastusában, a fogathajtásban, a díjlovaglásban és a díjugratásban is megtalálható.
Szerző:
Sin Bettina
