Már korábban is ismert volt, hogy egyes állatok megpróbálják magukat meggyógyítani, amikor betegek. Például megfigyelték, hogy a vadon élő csimpánzok fájdalomcsillapító és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkező növényeket keresnek, egyes madarak pedig cigarettacsikkekkel bélelik ki a fészküket, mivel azok vegyületei távol tartják az élősködőket.

A Royal Society Open Science című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a földi poszméhek (Bombus terrestris) is képesek öngyógyítást alkalmazni. Azonban nem minden betegség esetén – írja a Phys.org.

Ebben a kutatásban a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem (KU Leuven) és a spanyolországi Valladolidi Egyetem kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy a földi poszméhek megváltoztatják-e táplálékszerzési szokásaikat, amikor különböző kórokozóknak vannak kitéve.

A kérdés megválaszolásához a tudósok 18 kereskedelmi poszméhkolóniát vizsgáltak, melyek üvegházakon belül elhelyezett sátrakban repülhettek szabadon. Minden sátorban nyolc robotvirág – négy kék és négy sárga – volt, amelyek kis adagokban mesterséges nektárt adagoltak. Az egyik fajta egyszerű cukros vizet tartalmazott, a másik pedig kvercetinnel kevert cukros vizet. Ez a természetes vegyület megtalálható a növények nektárjában és virágporában, és ismert, hogy antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik.

A kísérlet előtt a kolóniákat két héten át három csoportra osztották. Egyes kolóniákat Ascosphaera apis nevű gombának tettek ki, amely elsősorban a méhek lárváit fertőzi meg és pusztítja el. Más kolóniákat a Serratia marcescens nevű, opportunista bélbaktériumnak tettek ki, amely a kifejlett méheket fertőzi meg. A kontrollcsoport virágport és steril cukoroldatot kapott.

Minden robotvirág központi táplálkozási nyílásában egy érzékelő rögzítette az egyes látogatásokat, a virág pedig minden látogatás után (némi késleltetéssel) automatikusan újratöltötte a nektárt.

A betegséghez igazított válasz

Öt napon át szabadon táplálkozhattak a kolóniák. A gombával, vagyis az Ascosphaera apis-szal megfertőzött poszméhkolóniák egyre nagyobb valószínűséggel keresték fel a kvercetint tartalmazó virágokat, és több időt is töltöttek az azokból való táplálkozással.

Bár egyértelmű volt, hogy a gombával fertőzött poszméhek kifejezetten a kvercetint részesítették előnyben, a másik betegség esetén már nem volt ilyen eltolódás. Ebből látszik, hogy a fertőzés típusa is számít.

„Összességében ezek az eredmények azt mutatják, hogy a kórokozó fajtája befolyásolja a nektárgyűjtés során megjelenő viselkedést” – írták a tanulmány szerzői.

A kutatók ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a vizsgálat során nem mérték meg, hogy a kvercetines nektár fogyasztása valóban csökkentette-e a fertőzés mértékét, illetve hozzájárult-e több lárva túléléséhez. Ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni, és nem lehet kijelenteni, hogy valódi ön- avagy kolónián belüli gyógyítás történt.