Németországban ez az összeg máris 5 millió euróra rúg, pedig arányaiban még nagyságrendekkel kevesebb az ázsiai lódarázs, mint Franciaországban. Mivel Németországban magas költségei vannak a fészkek eltávolításának, zajlik a vita azon, hogy ki állja a költségeket. Fizesse az adott község, önkormányzat, vagy pedig a telektulajdonos, akinek a telkén megtalálják a fészket?

Egyes helyeken az önkormányzat vállalja a fészkek eltávolításának teljes költségét, más önkormányzatok viszont csak a felét fizetik ki a költségeknek. És van olyan helyzet is, amikor az önkormányzatok egyáltalán nem vesznek részt a finanszírozásban. Az utóbbi esetben az a tapasztalat, hogy az esetek 90 százalékában a telektulajdonosok nem távolíttatják el a fészket, ami nyilván óriási baj.

Vannak szinte végzetes példák arra, hogy mi történhet akkor, ha egy önkormányzat félvállról veszi ezt a veszélyt, és nem akarja finanszírozni a fészkek eltávolítását. Belgiumban egy étterem kerthelyiségében egyenesen a vendégek közé hullott le egy fészek! Több embert kellett kórházba szállítani a lódarázsszúrások igen súlyos következményeivel.

A lakosság segítsége fontos, és azokban az országokban, ahol léteznek bejelentési fórumok, egész jól működhet ez. Például Mallorcán a fészkek 58 százalékát a lakosság jelenti. A különböző országok különböző módokon kezelik ezeket a lakossági internetes fórumokat.

Ám nem biztos, hogy a német fórum sikeresnek nevezhető, annak ellenére, hogy 2025 utolsó heteiben átlagosan heti több mint 300 észlelést is bejelentettek. Ez már ugyanis nagyon sok bejelentés ahhoz, hogy a jelenlegi struktúrában a szakemberek mindegyiknek utánajárjanak.

Eddig, ha valaki egyetlen példányt is be tudott azonosítani, ezen a fórumon bejelenthette. Most arra kérik a lakosságot, hogy ne jelentsék egyenként a lódarazsakat. (Volt nap, amelyen 150 bejelentés érkezett az elmúlt év novemberében!)

A következő gond, hogy hiányoznak azok a biocidok [olyan kémiai anyagok vagy mikroorganizmusok, amelyeket kártevő élőlények ellen használnak, és azokat elpusztítja, elriasztja, vagy károkozását bármely más módon akadályozza – a Szerk.], amelyekkel egyértelműen bizonyíthatóan fel lehet lépni az ázsiai lódarázs ellen.

Nem tudjuk, hogy a permetrin vagy a cipermetrin például pontosan hogyan viselkedik a fészkekben, mik lehetnek a környezeti hatásaik. De Németországban használnak még aktív szenet, gőzt, alkalmaznak leszívást, illetve kovaföldet, a lódarázsirtás alternatív módszereként.

Alapvető gond az egyes fészkek megtalálása és az, hogy a fészkeket egyenként kell megkeresni és megsemmisíteni. Ez roppant költséges. Egyszerűbb, egységes, általánosan alkalmazható fészekkeresési módszert kellene találni. Megoldás lehet az úgynevezett „trójai faló” módszer: ennek lényege, hogy táplálékkal sikerül a mérget bejuttatni a fészekbe, így el lehetne kerülni a fészkek megkeresésének és elpusztításának nehézségeit.

Ámde mi a gond a bejuttatható mérgekkel? Többek között neonikotinoidokat teszteltek Dél-Koreában. Ezek viszonylag hatékonynak bizonyultak. De nem ismerjük a környezeti hatásaikat. Neonikotinoidokon kívül különböző gombákkal kísérleteztek még, ám a végeredmény ebben az esetben nem volt egészen egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy elsősorban olyan szerekre lenne szükség, amelyeknek nincs káros hatása a környezetre.