Mi okoz még gondot? Hiányoznak a szükséges struktúrák, eljárásrendek, irányelvek, de a pontos gyakorlat is. Igen gyakori, hogy a szakemberek az elméletet nem ültetik át a gyakorlatba. Hiába tartanak előadásokat, gyűléseket.

Tehát alapkérdésekre nincs válasz: Van-e finanszírozás? Tisztázódott-e az, hogy ki a felelős, kinek mit szabad, mit kell megtennie? A kommunikációs utak világosak-e? Elegendő szakembert képeztek-e ki a feladatra? Ki van-e építve egy hálózat, platform, amelyen keresztül a helyiek cselekedhetnek? Rendelkezésre állnak-e a szükséges szerek, eszközök, járművek stb.?

Szintén gond az ázsiai lódarázs elleni küzdelemben, hogy sokan nem osztják meg a tudásukat. A szakemberek Németországban kiváltságos helyzetben vannak, és úgy tűnik, féltik ezt a helyzetet, hiszen nem szeretnének maguknak konkurenciát. Nem megoldás tehát, ha bárki monopóliumot kap akár az oktatásra, akár a túl nagy területek védelmére.

Vannak azonban szerencsére jó példák is, például Franciaországban, egészen pontosan La Manche megyében, ahol, úgy tűnik, hatékonyan megoldották a fészkek felkutatását és elpusztítását: itt tájékoztatják a nyilvánosságot, van megfigyelőhálózat, és a helyiek jelentik a fészkeket. Megoldott a finanszírozás is, attól függetlenül, hogy hol, kinek a telkén találják meg a fészket.

Vannak regisztrált lódarázsirtó szakemberek, akik egy központi megbízás és „versenyeztetés” alapján végzik és dokumentálják a munkát. Ők tehát nincsenek monopolhelyzetben! A megye finanszírozza a koordinációt, és összességében 130 ezer eurót költ évente az ázsiai lódarázs fészkeinek elpusztítására, a munka megszervezésére. Ennek az eljárásnak jelentős hozadéka, hogy a fészek eltávo­lításának viszonylag alacsony lett a költsége. Átlagosan 110 euróba kerül, ami németországi viszonyok között alacsonynak számít.

Ebben a megyében 2024-ben 5083 bejelentett fészekből 4758-et el is pusztítottak. Figyelem: ezek a számok évről évre változnak, de a többi francia régióhoz, megyéhez, illetve a németországi helyzethez képest jelentős hatékonyságról árulkodnak. Az is látszik azonban, hogy nem lehet az összes fészket elpusztítani. A lódarázs népességének teljes kontrollja korlátokba ütközik ezzel az eljárásrenddel is.

Nézzük meg nagy vonalakban, hogy La Manche megyében mi az eljárás:

1. A fészket jelentik a központi egészségügyi szolgálatnak a platformon keresztül.
2. Az egészségügyi szolgálat megbízza (versenyezteti) a szakembereket.
3. A kiválasztott szakember megkapja a platformon keresztül a szükséges információkat.
4. A fészket 3 napon belül a megadott sztenderdeknek megfelelően el kell távolítania (meg van adva a módszer, a biocid és az is, hogy milyen védőfelszereléseket kell alkalmazni).
5. A fészket eltávolító szakember ugyanezen a platformon keresztül jelenti a fészek eltávolítását és megküldi a számlát, a dokumentációt, továbbá a felvételeket arról, hogy a fészek eltávolításra került, a fészek bejelentőjének az aláírásával.

Az előadáson még sok egyéb is elhangzott, de véleményem szerint ezek voltak a legfontosabbak.

Magyar méhészként aggodalommal figyeljük az ázsiai lódarázs terjedését Európában, és nagyon reménykedünk abban, hogy hozzánk minél később érkezik meg és kezd elterjedni ez az invazív faj. Bár van így is elég megoldásra váró feladat, hiszen idén is sok helyen mértéken felüli volt a méhpusztulás, de bízzunk benne, hogy sikerül felkészülni az ázsiai lódarázs megjelenésére mind elméletben, mind gyakorlatban, mind a törvénykezésben. Ne érjen bennünket váratlanul!