A kutatás gyakorlati jelentősége ezért elsősorban a felkészülésben rejlik. Ha az éghajlat melegedésével az El Niño szélsőségei is erősödnek, akkor az előrejelzések mellett nagyobb szerepet kaphatnak a kockázatokra épülő tervezési rendszerek.

A mezőgazdaságban például érdemes lehet az aszályos vagy túl csapadékos időszakokra érzékeny termelést és vízgazdálkodást előre igazítani. A kormányzatok és a helyi közösségek számára pedig az árvízvédelem, az aszálykezelés, a kritikus infrastruktúrák védelme és a korai figyelmeztető rendszerek fejlesztése válhat még fontosabbá.

Természetes éghajlati folyamat

A felfedezés egyúttal az éghajlatkutatás egyik régi problémájára is választ ad. Az El Niño természetes változékonysága olyan nagy, hogy rövid műszeres adatsorokból nehéz egyértelműen megmondani, mi tekinthető természetes ingadozásnak és mi köthető az ember által okozott felmelegedéshez. Az ezeréves korallrekord azonban sokkal hosszabb összehasonlítási alapot kínál. A kutatók szerint az elmúlt 40 évben látott erős El Niñók nem illeszkednek az elmúlt ezer év korábbi mintázatába.

Az eredmény ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a jövőben minden El Niño rekordot dönt majd, vagy hogy az éghajlatváltozás minden egyes szélsőséges időjárási eseményt közvetlenül ezzel a jelenséggel magyaráz. Az El Niño továbbra is természetes éghajlati folyamat, amelynek erősségét és következményeit több tényező együttesen alakítja.

Ez azért lényeges, mert az éghajlatváltozás hatásait nem kizárólag az átlaghőmérséklet emelkedésén keresztül kell elképzelni. A kutatás arra utal, hogy a már eleve változékony éghajlati rendszerek működése is módosulhat. Az El Niño esetében pedig egy olyan természetes folyamat erősödéséről lehet szó, amely önmagában is képes évről évre jelentős időjárási és gazdasági következményeket kiváltani. A korallok ezeréves „emlékezete” most azt mutatja, hogy ez a változás a közelmúltban különösen látványossá vált.