Más dinamikát mutatott az emamektin-benzoát, amit almában gyümölcsmolyok, aknázó- és sodrómolyok ellen lehet bevetni. MRL-értéke 0,02 mg/kg, amit a kezelés első napján sem ért el, majd az ötödik napon maradt a 0,01 mg/kg érték alatt.
E két példa mutatja, mennyire másképp viselkednek az egyes hatóanyagok. A vizsgálatokban szerepelt még az acetamiprid, a fluxapiroxad, a fluopirám, a ditianon, a kaptán, a ciprodinil, a bupirimát és a tebukonazol. Szabó Árpád kiemelte, hogy az általuk meghatározott lebomlási görbék alapján tervezhető a növényvédelmi program, jobban megismerhető a biológiai hatékonyság és össze lehet hasonlítani a különböző formulációkat. Reális céllá válik, hogy szermaradékmentes gyümölcsöt kínáljunk, ha ilyen szinten tudjuk kezelni a hatóanyagokat.
Adjuvánsok vizsgálata
Marczika Andrásné Sörös Csilla az adjuvánsok hatékonyságáról beszélt. A téma azért különösen érdekes, mert az uniós szigorítások és a társadalmi kemofóbia miatt a gyártók egyre inkább az új formulációk felé fordulnak, és nem a rendkívül drága hatóanyag-fejlesztésbe invesztálnak. Adjuvánsnak nevezzük a különböző cseppnehezítő, elsodródásgátló, tapadásfokozó és nedvesítő szereket, amelyeket külön adhatunk a tankkeverékhez vagy már a kész növényvédő szer alkotói.
Hozzáadásukkal változik a cseppméret, másképp pattannak vissza a permetlécseppek a felszínről, változik a nedvesítés és a penetráció. Minden adjuváns csökkenti a permetlé felületi feszültségét. Ebben a trisziloxánok közé tartozó Silwet hatása a legerősebb, az olajok a középmezőnyben helyezkednek el. Egy adjuváns vagy jól tapad vagy jól nedvesít, a kettőt együtt egyik sem tudja nyújtani, hangsúlyozta az előadó.
Az egyetemen almában és búzában vizsgálták háromféle adjuváns hatását. Almában a zárókezelésként használt Bellishez adtak Heliosolt, ami jól tapad, Trend 90-et, illetve Silwetet, ami a legjobban nedvesít, és megállapították, hogy a tárolás során egyiknek sem volt kimutatható hatása az alma minőségére.
Kísérletekre van szükség annak megállapítására, hogy miként változtatják meg a hatóanyagok biológiai hatását az adjuvánsok, illetve, hogy mikor érdemes használni azokat. Viaszos levelű növényeknél és kontakt szereknél várható tőlük érdemi hatás.
Fontos a zárópermetezés
A tárolási betegségek sokasága mellett a rossz tápanyagellátás és élettani betegségek is meghatározzák a gyümölcstárolás során bekövetkezett veszteséget, derült ki Nagy Géza, a MATE Növénykórtani Tanszék docensének előadásából. Számos gombafaj és baktérium fertőzheti a gyümölcsöt, az almán a leggyakoribb betegségek a lenticellarothadás, a penicilliumos kékrothadás, a szürkepenész, a moníliás rothadás, az alternáriás rothadás, a tárolási varasodás. A lenticellarothadást több Colletotrichum-faj okozhatja, ezek többféle színű penészgyepet alkotnak és már sziromhullás után fertőzhetnek. A Penicillium gombák szinte kizárólag seben keresztül fertőznek, tüneteik a tárolás vége felé alakulnak ki, kellemetlen dohos szag kíséretében.
A szürkepenész kezdetben barna foltot okoz az almán, félérett gyümölcsön szivacsossá válnak a szövetek, később puhul meg a gyümölcs. A gomba bármikor képes fertőzni, kedvező számára a szüretkor uralkodó nedves, hűvös idő. A gyors lehűtés viszont gátolja a betegség eluralkodását. Klasszikus penészgyepet alkot a monília a gyümölcsön, vagy száraz környezetben barnul és gyorsan elfeketedik a héj és a hús. A csészemélyedésből vagy a kocsánytól indul általában az alternáriás fertőzés, és a tárolás végén jelenik meg kör alakú, szivacsos folt formájában. Magházpenészedést Penicillium, Nectria, Fusarium, Trichothecium, Rhizopus, Alternaria fajok okozhatnak, vagyis sziromhullástól szüretig fertőzheti valamelyik a gyümölcsöt. Különösen a nyitott kelyhű almafajták vannak veszélyben.
