A generációváltás több mint öröklés
Az agrárium jövőjében ugyanakkor az is meghatározó lesz, hogy kik fogják művelni a földeket. Bóna Szabolcs szerint a generációváltást nem szabad azonosítani a gazdaságok családon belüli átadásával. Az ugyanis szerinte inkább „öröklésmenedzsment”, mint valódi generációváltás, ebben az esetben viszont arra adunk pénzt, ami egyébként is megtörténne. A működő gazdaságok átadása fontos, de nem oldja meg azoknak a gazdaságoknak a helyzetét, amelyekben nincs olyan utód, aki továbbvinné a tevékenységet.
A fiatalok számára ehhez nemcsak földet, hanem induló tőkét, tudást és valódi jövedelemtermelő lehetőséget is biztosítani kell. A generációváltás ugyanis nem lehet sikeres, ha az agrárium nem kínál megfelelő perspektívát.
Élelmiszer-önrendelkezés és jövedelemtermelés
A miniszter szerint az agrárpolitika egyik legfontosabb célja nem az, hogy Magyarország minél nagyobb exportőrré váljon, hanem hogy megőrizze élelmiszer-önrendelkezését. Mint fogalmazott, korábban sokszor az volt a kiindulópont, hogy Magyarország akár 20 millió ember élelmiszer-ellátására is képes lehet.
Ehhez olyan termelési szerkezetre van szükség, amelyben az élelmiszer-önrendelkezés mellett a gazdálkodók számára is valóságos jövedelem képződik. Ma a fő szántóföldi kultúrák esetében csak a bérleti díjak figyelmen kívül hagyásával mutatható ki jövedelem. Ráadásul a földbérletek révén évente több mint 200 milliárd forint áramlik ki az ágazatból, ami nem normális, és ezen a helyzeten is változtatni kell. Ellenkező esetben a mezőgazdaság nem jelenthet valódi perspektívát a fiataloknak.
Együttműködés nélkül nincs versenyképesség
A mérethatékonyság mellett a termékpályák szereplőinek együttműködése is egyre fontosabb. A miniszter szerint a termelőnek, a feldolgozónak és a kereskedőnek fel kell ismernie, hogy ugyanabban az élelmiszergazdaságban érdekelt. A magyar vállalkozások ráadásul globális összevetésben jóval kisebbek annál, mint amilyennek itthon látjuk őket. Ezért ha nem termékpályákban és együttműködésben gondolkodnak a piaci szereplők, Magyarország alulmarad a nemzetközi versenyben. Az államnak ebben elsősorban a szabályozási környezet megteremtésében van feladata.
Eközben arra is számíthatunk, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban a rendelkezésre álló források csökkennek, amit kormányzati közremúködéssel nominálisan még lehet orvosolni, de a reálértékben ebben az esetben is visszaesés lesz.
A miniszter beszélt arról is, hogy az elmúlt időszak beruházásai között sok olyan is volt, amely mögött nem állt világos ágazati koncepció és meghatározott piaci cél. A jövőben viszont ezt a hibát nem szabad elkövetni, és a forrásokat a termelésbiztonság, a vízhez való hozzáférés, a termékpályák együttműködése, a piacszabályozás és mindenekelőtt az élelmiszer-önrendelkezés szolgálatába kell állítani. A miniszter szerint ehhez az első lépés az, hogy „kinyitjuk az őszinteség korszakát”, és nem próbáljuk meg elrejteni a problémákat.
