A kevés kadmiumot felhalmozó fajta génaktivitási mintázata összhangban állt azzal, hogy a növény korlátozza a kadmium felvételét és hatékonyabban kezeli a stresszt. A nagy kadmiumfelhalmozású fajta esetében ezzel szemben olyan génexpressziós mintázatokat figyeltek meg, amelyek elősegíthetik a kadmium nagyobb mértékű növényen belüli szállítását.
A kutatók szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a genetikai különbségek befolyásolják, miként kezeli a kakaónövény a kadmiumot. Ez hatással van arra, hogy mennyi kadmium jut el a föld feletti növényi részekbe, és feltehetően a fejlődő kakaóbabokba is.
Maximova elmondta, hogy a kutatócsoport nem sokkal a kakaónövények kadmiumnak való kitétele után megmérte a génexpressziót. A növények kadmiumfelhalmozódását azonban csak két hónappal később vizsgálta.
„Arra voltunk kíváncsiak, hogy a növény kadmiumra adott azonnali molekuláris válasza segít-e megmagyarázni, miért tartalmaz hónapokkal később az egyik genotípus több kadmiumot, mint a másik” – mondta. „Ez a kutatás azt mutatja, hogy nem kizárólag a talaj kadmiumtartalma határozza meg a felhalmozódást. Az is számít, hogyan szabályozza a növény a fém szállítását, illetve hogyan reagál élettanilag a kadmium jelenlétére.”
Nemesítési célok a biztonságosabb kakaóért
Maximova szerint a jövőbeli kutatásoknak azokra a jelölt génekre kell összpontosítaniuk, amelyek felhasználhatók genetikai módosításban vagy olyan új fajták nemesítésében, melyek kevesebb kadmiumot halmoznak fel.
– mondta Maximova. „Ez a munka segíthet abban, hogy a természetes módon kadmiumban gazdag talajú régiók gazdálkodói versenyképesek maradjanak. Ez hozzájárulhat a kiváló minőségű, fenntartható kakaóellátáshoz.”
Hozzátette: azoknak a gazdálkodóknak, akik olyan térségekben dolgoznak, ahol a kadmium természetes módon jelen van a talajban, ezek a fajták gyakorlati megoldást jelenthetnek a nemzetközi előírások teljesítésére, miközben továbbra is hozzáférhetnek az exportpiacokhoz.
