A haszonnövények betakarítása után a talajban maradt felvehető állapotú tápanyagokat a fedőnövények jól tudják hasznosítani, beépíteni a szervezetükbe, így megakadályozzák a kimosódást.

A szervesanyag-utánpótlásban is nagy a jelentőségük. Kevesebb szerves trágya, illetve komposzt kell azokra a területekre, ahol takarónövényeket termesztünk. Helyben történő lebomlásuk során pedig humusz képződik, javítva a talaj termékenységét.

Emellett támogatják a biodiverzitást, táplálékot biztosítanak a beporzó rovaroknak és a talajlakó élőlényeknek egyaránt. Egyszóval, felpezsdül az élet, ha ezek a növények beteszik a lábukat a kertünkbe.

Úgy járunk el a legszakszerűbben, ha vetőgéppel vetjük el a magvakat, de alkalmazható a szórva vetés is, ebben az esetben magasabb magnorma, majd sekély talajba gereblyézés ajánlott.

Fontos, hogy a takarónövények időben átadják a helyet a haszonnövényeknek! Számolnunk kell azzal az idővel is, mialatt elbomlanak a szármaradványok. Terminálásuk, azaz megszüntetésük többféleképpen történhet. Vegetációs időben kaszálás vagy szártépőzés után a növényeket mulcsként a területen hagyjuk, vagy letakarhatjuk silófóliával. Hőmérséklettől függően akár két-három hét alatt le tud bomlani a takarás alatt lévő szerves anyag. A másik út, ha mechanikusan bedolgozzuk a talajba a növényi maradványokat, ezt a módszert hívjuk „zöldtrágyázásnak”. Míg végezetül vannak azok a melegkedvelő növények, melyek elpusztulnak a tél folyamán, hiszen nem bírják huzamosabb ideig az alacsony hőmérsékletet.

A fedőnövények használata gyönyörű technika, mely egyszerre több területen képes kifejteni áldásos hatásait. Éljünk vele bátran, kísérletezzünk, és ne sajnáljuk az időt a kellő átgondolásra és a szükséges tervezésre!

Czina Ferenc