Ezekből a korai időkből sok legenda jelenik meg a későbbi kertekben is. Például egy ősi történet mesél a nyolc halhatatlanról, akiket Csin Si Huang-ti, az agyaghadsereges nagy császár akart felkutatni, de sohasem talált meg. Mégis, ma is, a kínai kertek tavaiban gyakran látható egy kis sziget a nyolc halhatatlan hegyével.
A 3–7. század politikailag bizonytalan korában, a buddhizmus terjedésével egy időben sok művész visszavonult vidéki házába és aktív társasági életet élt. Vang Hszi-cse költő és kalligráfus kerti összejövetelén a vendégek előtt kanyargó kis patak vizén boroscsészék úsztak, és aki előtt megállt, annak meg kellett innia a bort, majd egy verset kellett rögtönöznie. Ez később is divatos esemény lett.
Fotó: Fráter Erzsébet
Kína egyik aranykorában, a Tang-dinasztia idején, a 7–10. században számtalan szebbnél szebb kicsi és nagy kert született. A növénytermesztésről, kertművelésről számos magas színvonalú szakmai könyvet írtak. A Szung-dinasztia korában, a 10–13. században a császári parkok mellett tudósok és művészek, gazdag kereskedők és tisztviselők is létrehozták a saját kertjeiket. A Sanghajhoz közeli Szucsou városa különösen híres volt kertjeiről.
Tájképek a kertben
A kínai kertek alapja a tájképi szemlélet, mely együtt fejlődött a művészetek más ágaival, a tájképfestészettel, a kalligráfiával és a költészettel. Nem a természet pontos másolására törekednek, hanem annak idealizált, művészi megjelenítésére.
A látogató mindig új nézőpontokkal, újabb és újabb „tájképpel” találkozik, miközben a kert fokozatosan tárul fel előtte. A kertek tervezőinek a meglepetések megteremtése volt a célja, nem a jó áttekinthetőség. Ezt fokozta a napszakok, fényviszonyok, évszakok változása is.
Fotó: Fráter Erzsébet
A kertépítészet szorosan kapcsolódik a kínai filozófiához. A taoizmus a természetes hatásokat, az ember és természet harmóniáját hangsúlyozza.
Az elmélyült sétára ösztönző kertek nem törekednek a szimmetriára, hanem változatosak, gyakran kanyargósak, zegzugosak. Ennek megteremtéséhez a kertépítők legfőbb eszközei a kínai kertekben kiemelt szerepet kapó vízfelületek, sziklák, épületek és szimbolikus növények.
