Jellegzetességek: víz, kövek, növények

A kínai kertek jelentősen eltértek az európaiaktól. Felfedezésük számtalan izgalmat ígér. Már a kertek elnevezése is meghökkentő, hisz míg Európában a tulajdonosaikról vagy a földrajzi helyükről kapják a nevüket, Kínában költői nevük van: Szerény hivatalnok kertje, Lila bambusz kert, Páros visszavonulás kertje stb.

A klasszikus kerteket ál­talában fal vette körül, melyet fehérre me­szel­tek, s benne mindig erőteljes hangsúlyt kaptak az épületek, vagyis a pa­vilonok, folyosók, hidak, tornyok, kilátók. Ahogy a kerteknek, az építményeknek is beszédes nevük van: Hold és szél pavilonja, Az esőt hallgató pavilon, Távoli illatok csarnoka.

Ez rámutat arra, hogy milyen változatosan használták ezeket, ünnepi események, kis fogadások, bensőséges találkozások számára, művészeti, zenei, költői alkalmakra, meditációra, eső vagy holdfény nézésére. Az árnyas folyosók védtek a nap, a hideg szél vagy az eső ellen, és különleges formájú ablakaikból, átjáróikból újabb és újabb látvány tárult fel a kert több irányába.

Ami az európai kertekhez szokott szemünknek talán a legfeltűnőbb, az a kövek alkalmazása. Látványos sziklák, természetes sziklaalakzatok, különleges kövek állnak sokszor díszes, faragott talapzaton, mint egy értékes műalkotás. Megbecsülésük, szeretetük a kínai természetszemlélet értékes megmutatkozása. A sziklákat gyakran „hegyekké” rendezik, ez is fontos része a kicsinyített tájkép kialakításának.

A zegzugos utakon haladva a vál­to­zatosságot nemcsak a pavilonok és kövek, hanem a növények is emelik.

Nyár derekán elragadó látványosság a tavak vízszintje fölé emelkedő hatalmas levelek közt nyíló pompás, ragyogó rózsaszín lótuszvirágok (Nelumbo nucifera) tömege. A bambuszok a hagyományos és modern kínai világ fontos, sokhasznú növényei, változatosan használják őket a kertépítészek.