Más szakma sosem foglalkoztatta?
– Nem nagyon jött más szóba, 1983 környékén azt láttam, hogy a mezőgazdaságban nagy lehetőségek vannak. Persze ehhez sokat kellett dolgozni, de aki jól végezte a munkáját és jó minőségű alapanyagot állított elő, annak magas jövedelme lehetett. Az AXIÁL felépítésének első időszakában mindig arra törekedtem, hogy több lábon álljunk. A legelején csak alkatrészekkel foglalkoztunk, és akkoriban a hiánycikkekben óriási üzlet volt. Ami nem volt, az gyakorlatilag minden pénzt megért. Mi már akkor is azt kerestük, amire valóban szükségük volt az embereknek. Sokszor éppen abból származott az előnyünk, hogy megpróbáltuk előre felismerni az igényeket, és olyan megoldást kínálni, amelyre ténylegesen volt kereslet. Ez a gondolkodásmód később az AXIÁL fejlődésében is meghatározóvá vált.
Vonzotta a vállalkozói lét?
– Huszonévesen kezdtem vállalkozni, néhány évvel később pedig már a családomért is felelősséggel tartoztam. Megszületett az első lányunk, majd úton volt a következő gyermekünk. Soha nem készültem tudatosan arra, hogy vállalkozó leszek. Egyszerűen olyan élethelyzet állt elő, amikor választanom kellett: vagy megpróbálunk valami újat, vagy nehéz helyzetbe kerülhetünk. A vállalkozás előtti éveknek egészen más volt a ritmusuk. Amikor pénteken délután háromkor végeztem az akkori munkahelyemen, hazamentem, és elkezdődött a hétvége. Akkoriban még egészen másként telt az idő.
Megérkezett a Petőfi Népe, együtt volt a család, találkoztunk a barátokkal, a hétvégének megvolt a maga nyugalma. Erre az időszakra ma is úgy emlékszem vissza, mint egy egyszerűbb, kiszámíthatóbb életre, amelynek egészen más volt a tempója.
Milyen vezérelv mentén végzi a munkáját?
– A vezetői értékrendemben mindig fontos volt, hogy hosszú távon, tisztességesen és logikusan gondolkodjunk. Voltak olyan időszakok, amikor az állami támogatásoknak köszönhetően kedvezőbb feltételekkel lehetett gépeket vásárolni, és természetesen sokan igyekeztek is élni ezekkel a lehetőségekkel. A mezőgazdaságban dolgozó emberek hamar megérzik, kiben bízhatnak. Éppen ezért szerintem valamit mutatni is kell a szavakon túl. A változás sebessége elképesztő. Amikor régen telefonálni akartam, a telefonközpontban kellett kérni a kapcsolatot. Ha gyorshívást igényeltem, lehet, hogy egy óra alatt jött meg, ellenkező esetben előfordult, hogy reggel hétkor kértem a hívást, és délután kettőkor kapcsolták.
Családapaként miként lehet megteremteni az egyensúlyt a munka–gyermeknevelés tengelyen?
– Egy ekkora vállalat vezetése mellett a munka és a magánélet egyensúlyát megőrizni soha nem volt egyszerű. Ebben óriási szerencsém van a családommal. A vállalkozás építésének éveiben sokat voltam távol, ezért a feleségemre és az anyósomra nagyon sok teher hárult a gyereknevelésből. A feleségem nélkül aligha tudtam volna annyi időt és energiát fordítani a munkára, amennyit azokban az években kellett. Közben mindig törekedtünk arra, hogy legyenek a családdal közösen eltöltött időszakok. A kilencvenes évek elején és közepén nyaranta másfél-két hétre elmentünk együtt pihenni, később télen messzebbre is utaztunk, a tavaszi szünetben síelni mentünk a gyerekekkel, de valójában mindig ugyanaz volt a fontos: hogy együtt legyünk. Ez a hagyomány máig megmaradt. Évente két-három alkalommal ma is hosszabb időt töltünk együtt, azzal a különbséggel, hogy időközben nagyobb lett a család. Ma már nemcsak a feleségem és a három lányom tart velünk, hanem a férjeik, illetve az unokák is. Számomra ezek az együtt töltött napok különösen értékesek, mert fontosnak tartom, hogy a család növekedésével is megőrizzük azt az összetartást, amely mindig meghatározó volt az életünkben.
