A biotermesztés szót többen ismerik, de ettől a permakultúra eltér. Mi a fő különbség?

– A biotermesztésben vannak engedélyezett kezelések, például az illóolajjal, csalán- vagy zsurló-ázaléklével való permetezés, a permakultúrás erdőkertben pedig olyan, természeteshez közeli fajdiverzitást alakítunk ki, hogy az abban részt vevő szervezetek segítsék egymást. A kártevő rovaroknak bevonzzuk a természetes ellenségeiket, olyan növényeket ültetünk egymás mellé, melyek segítik egymást, például egyik riasztja a másik kártevőjét.

Cél, hogy minél több állat, növény, talajgomba legyen jelen a területen. Egy permakultúrás kert kicsit káoszosnak is tűnik, hiszen itt a gyümölcsfák sem sorokban vannak, sőt az azonos fajúak egymástól minél távolabb kerülnek.

Az olyan kertekben, melyek gyakorlatilag „ökológiai sivatagok”, ezek a természetes folyamatok nem működnek. Ökológiai sivatagnak az olyan kert tekinthető, ahol nem tudunk sok fajt összeszámolni, mert van benne pázsit és néhány tuja. A biodiverzitás csodás megoldás a kártevők ellen.

Átalakítható-e permakultúrás szemléletűvé a hagyományos elvek szerint beültetett és művelt kert, vagy ezt csak a nulláról lehet felépíteni?

– A konvencionális kertek is átalakíthatók permakultúrássá. A régi tájfajta gyümölcsök és zöldségek természetesen jobban viselik az extenzív körülményeket, ám a szép nagy termésekre nemesített modernebb fajták is meglesznek permetezés nélkül, csak kisebb és kevesebb gyümölcsöt hoznak – igaz, az egészséges lesz. Ezeket a fajtákat nem kell eltávolítani, de lehetőség van idővel átoltani a gyümölcsfákat az adott terület környezeti viszonyaihoz jobban alkalmazkodó fajtákkal.

Fontos, hogy ha növényeket veszünk, akkor ne az legyen az elsődleges, hogy mennyire szép, hanem inkább az, hogy mennyire való az adott kertbe, mert ha egy növény jól érzi magát, akkor kevesebb gondoskodás mellett is jól terem, ha viszont rosszul, akkor az immunitása is csökken és a ráfordított több munkával sem biztos, hogy eredményesek leszünk.

A nagy fajdiverzitás mellett a permakultúra másik alapelve, hogy a talajt takarjuk és nem forgatjuk. De mi lesz a gyökérzöldségekkel, ha nem elég laza a talaj?

– A permakultúra rendszerben gondolkodik. A minél több mulcs az alap, ezzel sok nedvességet megtartunk, illetve felszaporodnak azok a baktériumok, melyek a talajtakaró szerves anyagot lebontják, az komposztálódik, így idővel a mulcs átalakul táp­anyaggá, ami táplálja a növényeinket. Ekkorra persze újabb adag friss mulcsot kell tenni rá. Rengeteg mikorrhiza gomba is felszaporodik a talajban, ami a növényekkel kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, szimbiózist alakít ki.

Ilyen gombákat vásárolni is lehet, de ha megteremtjük számukra a megfelelő feltételeket, akkor maguktól is megjelennek és kifejtik jótékony hatásaikat.

Semmit nem forgatunk be a talajba, jó esetben egy év, rosszabb esetben pár szezon alatt olyan laza talajfelszíni szerkezet alakul ki, hogy ebbe még akár gyökérzöldségek is vethetők. Addig pedig, ha néhány gyökérzöldség elágazó lesz, akkor mi történik? Kicsit több munka lesz a konyhai előkészítése.