Fontos ugyanakkor, hogy ezek az adatok az illóolaj egyes vegyületeinek egymáshoz viszonyított arányát mutatják. Nem bizonyítják, hogy egy adott vegyületből ténylegesen több vagy kevesebb termelődött a növényben.
Ehhez abszolút mennyiségi meghatározásra is szükség lenne. Ugyanígy a vizsgálat nem bizonyítja közvetlenül, hogy a magasabb klorofill- vagy cukortartalom mögött nagyobb fotoszintetikus teljesítmény állt, mivel ehhez további élettani mérésekre lenne szükség.
Minőségi tulajdonságai célzottan alakíthatók
A gyakorlati jelentőség éppen ezért abban rejlik, hogy a termesztési célhoz kell igazítani a fénykezelést. Ha az elsődleges cél az illóolaj minél nagyobb hozama, a kísérlet alapján a kék fény rövidebb kezelési idővel kedvező eredményt adhat. Ha viszont több biokémiai tulajdonság – például a flavonoidok, az oldható cukrok vagy az antioxidáns aktivitás – együttes javítása a cél, a vörös-kék megvilágítás lehet érdekesebb. Egyetlen fényrecept tehát nem tekinthető minden célra optimálisnak.
Egyetlen növényi anyaggal, meghatározott termesztési körülmények között zajlott, és nem vizsgálták részletesen például a fény élettani hatásmechanizmusait, a génexpressziót vagy a növény fotoszintetikus teljesítményét. A természetes és mesterséges fény közötti különbségek, illetve az ultraibolya és távoli vörös tartományok eltérései szintén korlátozzák az eredmények közvetlen általánosíthatóságát.
A vizsgálat legfontosabb tanulsága ezért nem egyetlen „legjobb” fényforrás kijelölése, hanem annak bemutatása, hogy a rozmaring minőségi tulajdonságai célzottan alakíthatók a fény spektrumával és a megvilágítás időtartamával.
A jövőbeni kutatásoknak több növényi anyagon, eltérő fényintenzitásokkal és spektrumokkal, valamint pontosabb élettani és kémiai mérésekkel kellene megvizsgálniuk, hogyan lehet a fénykezelést az illóolaj-hozamhoz és a kívánt hatóanyagprofilhoz igazítani.
Rozmaring: így varázsolja rendkívülivé a hétköznapi ételeket
