6. Ezüsthárs (Tilia tomentosa)
Tágasabb kertekbe szoliterként ültethető, nagy termetű fa. Leveleinek fonáka csillagszőrökkel borított, ezüstös fényű, ami szeles időben látványos kontrasztot ad. A hazai hársfajok közül a legellenállóbb a hőséggel és a légszárazsággal szemben.
7. Közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum)
Kis méretű fa vagy nagyobb cserje (4-8 m), kerekded, vese alakú levelekkel. Különlegessége, hogy a lila-rózsaszín virágai a törzsön és az idősebb ágakon nyílnak tömegesen. Napos, szélvédett, meleg fekvésben tűri a legjobban a szárazságot.
8. Török mogyoró (Corylus colurna)
Szabályos, szimmetrikus piramis alakú koronát nevelő, közepes-nagy termetű fa. Parafa jellegű, barázdált kérge, tavaszi barkái és ősszel érő ehető termései egész évben díszítenek. Mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően kiválóan bírja a meszes talajt és a szárazságot.
9. Házi berkenye (Sorbus domestica)
Lassan növekvő, hosszú életű, ritka hazai fafaj. Májusi fehér virágai és ősszel érő, ehető (pálinkának és lekvárnak is kiváló) apró körteszerű termései mellett őszi lángoló lombszínével is díszít. Meleg, száraz fekvésbe, jó vízáteresztő talajra való.
10. Vadkörte (Pyrus pyraster)
Rendkívül edzett, mélyre hatoló karógyökérzettel rendelkező fa. Tavaszi dús, hófehér virágzása a beporzó rovarok fontos táplálékforrása, míg ősszel sárga és bíborvörös árnyalatokba vált a lombja. Biodiverzitási szempontból az egyik legértékesebb hazai vadgyümölcs, erdőfásítások elegyfája.
Utó(d)gondozás szükséges
A klímaállóság természetesen nem jelenti azt, hogy az elültetett csemetét teljesen magára hagyhatjuk. Az első két-három évben – amíg a növény ki nem fejleszti mélyre hatoló gyökérzetét – elengedhetetlen a rendszeres, alkalmankénti nagyadagú öntözés és a gyökérzóna talajtakarása (mulcsozása). Ha ez a begyökeresedés sikeres, ezek a fajok már önállóan is átvészelik a legforróbb hazai nyarakat. Lombkoronájukkal nyáron légkondicionálóként szolgálnak minket, ültessünk hát belőlük bátran!
A faültetés helyes lépéseiről itt olvashatunk:
