A gleccserek zsugorodása rövid és hosszú távon is következményekkel jár. A gyors olvadás átmenetileg növelheti a folyók vízhozamát, és bizonyos körülmények között árvízi kockázatot is jelenthet.
Hosszabb távon azonban éppen az a víztározó-képesség csökken, amelyet a gleccserek a csapadékos időszakokban felhalmozott víz természetes raktáraként biztosítanak. A gleccserekből táplálkozó folyók vízellátásának változása ezért a mezőgazdaság, a vízellátás és az energiatermelés számára is jelentős lehet.
Egyes térségekben ráadásul olyan gyorsan követték egymást a szélsőséges események, hogy a vízrendszereknek és a társadalmaknak nem maradt elegendő idejük a regenerálódásra. 2021 és 2025 között például a La Plata és az Amazonas vízgyűjtői, a Közel-Kelet és Afrika szarva több éven át tartó szárazsággal szembesültek, miközben Nyugat- és Közép-Afrika, valamint Délkelet-Ázsia egyes részein ismétlődő súlyos árvizek pusztítottak.
A vízkörforgás változásai a mezőgazdaság szempontjából különösen fontosak. A termelés számára ugyanis nem pusztán az éves csapadékmennyiség számít, hanem az is, hogy mikor és milyen formában érkezik a víz, mennyi szivárog a talajba, mennyi tározódik a felszín alatt, és mennyi folyik el rövid idő alatt.
A gyakorlatban mindez a vízgazdálkodás alkalmazkodását is szükségessé teszi. Az öntözés tervezésében, a víztározók működtetésében, az árvízvédelemben és a mezőgazdasági termelésben egyaránt nagyobb jelentősége lehet a folyamatos hidrológiai megfigyelésnek és a rövid távú előrejelzések mellett a hosszabb távú vízkészlet-változások figyelembevételének. A víz megtartása a tájban, a talaj vízmegtartó képességének javítása és az öntözővíz hatékonyabb felhasználása szintén felértékelődhet olyan térségekben, ahol egyre nagyobb a két szélsőség – a vízhiány és a hirtelen víztöbblet – közötti ingadozás.
A WMO adatai így egy összetett folyamatra hívják fel a figyelmet. A probléma nem egyszerűen az, hogy „kevesebb a víz”, hanem az, hogy a rendelkezésre álló víz mennyisége és időbeli eloszlása egyre kevésbé kiszámítható. A jelentés szerint a 2025-ös adatok egy olyan, évtizedes tendenciába illeszkednek, amelyben a szárazföld vízkészleteinek csökkenése és a szélsőséges vízjárási események egyaránt meghatározóvá váltak.
