Az itt közölt értékek tekinthetők a fajtákra jellemző, öröklött tulajdonságok által szabályozott, elérhető legjobb fagytűrésnek. Hosszú időtartamú kísérletekkel azt is kimutattuk, hogy a klimatikus tényezők ugyancsak befolyásolják a fagytűrést.
Ahhoz ugyanis, hogy a genetikailag kódolt fagytűrést elérjék az áttelelő szervek, az is kell, hogy a tél elején fokozatosan csökkenjen és tartósan fagypont alatt legyen a hőmérséklet. A klímaváltozás miatt egyre enyhébb telek gyengítik a fagytűrést, az áttelelő szervek nem tudnak kellőképpen megedződni.
Az erre vonatkozó részletes kutatási eredmények korábbi publikációinkban olvashatók. A 2. ábrán csak a Magyarországon nemesített vagy itt szelektált fajtákra jellemző értékeket látunk. Sok külföldi fajtát is vizsgáltunk. A mediterrán térségből származó fajták virágrügyeinek fagytűrése jóval rosszabb, mint a hazai kajsziké.
A táblázatban hosszú időtartamú vizsgálataink eredményei alapján fagytűrésük szempontjából öt csoportba soroltuk a kajszifajtákat. Sajnos az igazán fagytűrő fajták választéka igen szűkös, és ezek gyümölcsminősége sem túl jó. A tőlünk délebbre fekvő országokban nemesített, újabban nálunk is divatos fajták legnagyobb része a nagyon rossz fagytűrésű csoportba került.
Az utóbbi években nem a téli, hanem a tavaszi fagykárok veszélyeztetik leginkább a kajszi termésbiztonságát. Ezért fontosnak tartottuk a mesterséges fagyasztásos kísérletek folytatását a virágzási időszakban is. A 3. ábrán a fagytűrési középértékek alakulását látjuk a virágzási időszakban, tizenöt év eredményeinek átlagai alapján.
A hazánkban elterjedt kajszifajták fagytűrő, fagyérzékeny és közepes fagytűrésű csoportjaira jellemző LT50 értékeket tüntettük föl. Minél előrehaladottabb a fenológiai állapot, annál fagyérzékenyebbek a generatív szervek, és annál kisebbek a különbségek a fajták között.
Kutatási eredményink közül csak néhány fért bele ebbe a cikkbe. A további részletek iránt érdeklők számára készségesen adunk tájékoztatást, ha írnak a szalay.laszlo@uni-mate.hu vagy a bakos.jozsef.laszlo@uni-mate.hu e-mail-címre.
Szerző:
Dr. Szalay László,
dr. Bakos József László
