Különösen fájdalmas ez akkor, amikor a késő őszre vagy áttelelésre szánt veteményünket tizedeli meg a rovar. Ráadásul mindeközben már a következő évi invázióhoz készíti elő a terepet. Lássuk, ki is ez a kártevő, hogyan fejlődik, és hogyan védekezhetünk ellene!

Veszélyben a cékla, spenót, mángold

A cékla-aknázólégy (Pegomya betae) apró, de annál határozott nyomot hagyó kétszárnyú. A kifejlett légy külsőre nagyon hasonlít a közönséges házi légyre, de annál kisebb, nagyjából 6–8 milliméter hosszú; hamuszürke vagy sötétbarna testét finom porréteg borítja, torán sötét sávok futnak, szárnyai pedig teljesen áttetszőek.

Ez a stádium okozza a kárt azzal, hogy a levél két bőrszövet közé eső értékes részét elfogyasztja. Miután jóllakott, a földbe vándorol, ahol egy hordó alakú, sötét- vagy vörösesbarna burokba bebábozódik és így vészelik át a telet a talaj felső rétegében.

Mindenhol ott van…

Magyarországon évente 3-4 nemzedéke fejlődik. Az áttelelt bábokból április környékén kelnek ki az első legyek, melyek a petéiket a zsenge levelekre rakják. A kikelő apró nyüvek azonnal befúrják magukat a levél belsejébe, ahol rágásuk nyomán üreges, szabálytalan, hólyagos foltok keletkeznek, a levél pedig papírszerűvé és átlátszóvá válik. A nyári generációk után a harmadik, kései nemzedék lárvái augusztus végén és szeptemberben érik el a csúcspontot.

A cékla-aknázólégy kifejezetten a libatopfélék családjába tartozó kultúrákat (mángold, cékla, spenót, cukorrépa, takarmányrépa) és gyomokat (libatop, disznóparéj, laboda) kedveli. Ha ezek dúsan nőnek a kertben, a kártevő akkor is zavartalanul fennmarad, ha épp nincs kint veteményünk.