Az ENSZ adatai szerint az évente termelt élelmiszerek közel egyharmada pazarolódik el, és a „csúnya élelmiszerek” a világ mezőgazdasági veszteségeinek 14%-át teszik ki – ezzel a felütéssel indul a cikk, és ha elgondolkozunk ezen az arányon, akkor tényleg megdöbbenünk, akárhányszor is hallottunk már élelmiszerpazarlás elleni különféle kezdeményezésekről.
Ezt a szempontot eddig nem vizsgálták
A „csúnya élelmiszereket” gyakran a kiskereskedelem esztétikai tökéletességre való törekvése miatt utasítják el, és bár számos kutatás foglalkozik az árstratégiákkal, a címkézéssel és a reklámozással, a „csúnya élelmiszerek” vásárlásának morális, etikai vagy vallási okait gyakran figyelmen kívül hagyják.
A cikkben idézett tanulmány szerzői Pakisztánban végezték a kutatásukat – ahol a vallási meggyőződések nagyban meghatározzák a mindennapi fogyasztást – és a háztartások élelmiszer-beszerzéséért felelős fő döntéshozókat kérdezték meg.
A tanulmány társszerzője, dr. Fouzia Yasmin kifejtette, hogy az eredmények három összefüggést tártak fel. Először is, hogy a fogyasztókat a vallásuk motiválta a „csúnya” élelmiszerek vásárlására. Másodszor, azok a fogyasztók, akiket vallásuk arra ösztönzött, hogy törődjenek a természettel, hajlandóak voltak csúnya élelmiszereket vásárolni. Harmadszor, az erős vallási értékekkel rendelkező fogyasztók takarékossági megfontolásból is hajlottak a kevésbé szép, de kedvezményes árú élelmiszerek vásárlására.
„Az azonosított mechanizmusok – mint például a pazarlás elkerülése, a környezeti felelősségvállalás, az erőforrások felelősségteljes kezelése, a takarékosság és a jó ár-érték arány – nem korlátozódnak egy adott vallási irányzatra” – mondta Dr. Yasmin.
A politikai döntéshozóknak, marketing-szakembereknek, pedagógusoknak és azoknak a szervezeteknek, amelyek a fenntartható élelmiszerfogyasztást kívánják előmozdítani, figyelembe kellene venniük ezeket a megállapításokat.
Az élelmiszerpazarlás hazai helyzete
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal évek óta futtatja a Maradék nélkül című programját azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az élelmiszerpazarlás nagyságrendjére, és képezze a lakosságot a tudatosabb fogyasztás terén.
Egy átlagos magyar fogyasztó évente 65 kg élelmiszerhulladékot termel a háztartásában, amelynek a fele (32 kg) a konkrét pazarlás (a másik fele ún. „nem elkerülhető”, pl. csont, héj, kávézacc). A top három elkerülhető élelmiszerhulladék a Nébih 2019-es felmérése szerint az ételmaradékok, a sütőipari termékek és a zöldségek (a gyümölcsök az ötödik helyen szerepel).
A tendencia a Nébih szerint pozitív, vagyis évek óta csökken az elpazarolt élelmiszer mennyisége, de ahogy a számok mutatják, még bőven van, és egy ideig lesz is miről beszélni ebben a témakörben nálunk is.
