Alattuk, a középső szinten osztozik a kakaó és a cupuaçu az olyan eltérő igényű pálmafajokkal, mint az açaí vagy a tésztafa, miközben a talajfelszín közelében nitrogénkötő hüvelyes cserjék és olajnövények dolgoznak a szegényes talaj szerkezetének javításán. Ez a sokszínűség biztosítja, hogy a különböző gyökérzónák ne versengjenek a tápanyagokért, a növények kölcsönösen védjék egymást a kártevőktől, a kiegyensúlyozott mikro­klíma pedig javítsa a talaj vízmegtartását. Terepi munkám során tisztán látszott, hogy a jobb szerkezetű, humuszban és szerves anyagban gazdagabb parcellákon a cupuaçunövények sokkal kiegyensúlyozottabban fejlődtek, és nagyságrendekkel nagyobb terméshozamot adtak.

A klímaadaptáció eszköze nálunk is

A félárnyékkedvelő kultúrák fás takarásban nevelése közvetlen analógiát mutat a Soproni Egyetem és a MATE új fertődi kutatásaival, ahol a klímaváltozás miatt veszélybe került hazai bogyós gyümölcsűeket (a málnát, a szedret és a ribiszkét) gyorsan növő nemesnyárklónok alá telepítve, azok szűrt árnyékával védik meg a hősokktól. A megfigyelések szerint a fák lombkoronája nemcsak a tűző naptól óvja a sekély gyökérzetű cserjéket, hanem a légköri aszályt mérsékelve kiegyenlítettebb páratartalmat is biztosít. Emellett a fák hűvösen tartják a talajt és gátolják a kiszáradását, így a bokrok nem kapnak hősokkot, a gyümölcsök pedig nem égnek meg a napon.

Bár az Amazonas és a Kárpát-medence távolinak tűnik, a fák és a mezőgazdaság integrációja Magyarországon is a legígéretesebb klímaadaptációs eszközzé vált. Nálunk az intenzív mezőgazdaság korábban teljesen szétválasztotta a szántót, a legelőt és az erdőt, ami súlyos aszályérzékenységhez és talajromláshoz vezetett, ám napjainkban újra a reneszánszát éli az agrárerdészet. Hazánkban is rohamossá vált az új, modern rendszerek terjedése, különösen az Alföldön és az aszályosodó területeken. A szántóföldi agroerdészet során a gabonakultúrák közé ültetett értékes fasorok vagy mezővédő erdősávok drasztikusan csökkentik a szélsebességet, mérséklik a talajeróziót, árnyékukkal javítják a mikroklímát, és gyökereikkel megtartják a talajvizet a forró nyarakon. A fás- legeltetéses rendszerekben a ligetes területeken élő fák óvják az állatokat a nyári hőstressztől, miközben a lehulló lomb folyamatosan táplálja a legelő talajéletét.

Az Amazonas mentén töltött hetek így végül megmutatták, hogy a földre érkező cupuaçu, vagy a hazai szántón álló tölgyfa ugyanannak a globális igazságnak a része: a fák nem az elmúlásról, hanem az élet körforgásáról, a talaj megújulásáról és a jövő mezőgazdaságának biztonságáról szólnak.

Temesi Hilda
Neumann János Egyetem