Rejtett mintázatok keresése

Petri szakmáját tekintve egyébként elméleti fizikus, aki doktori kutatását a CERN-ben, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél végezte. A Project CETI-hez elsősorban a topológiai adatelemzés szakértőjeként csatlakozott. Ez a módszer az adatpontok közötti kapcsolatokat vizsgálja, és matematikai eszközökkel tárja fel az összetett adathalmazokban rejlő, első pillantásra nem látható mintázatokat.

Csapata statisztikai, hálózattudományi és gépi tanulási módszerekkel keresi az ismétlődő hangmintákat és az azok közötti összefüggéseket. A mesterséges intelligencia a kutatás szinte minden szakaszában fontos szerepet kap: a drónok összehangolt működésétől kezdve a kommunikáció szabályszerűségeinek felismeréséig.

Mit hozhat a jövő?

A kutatók most a bálnák közötti térbeli közelséget leíró hálózatok és az akusztikai elemzés segítségével próbálják megérteni, hogyan alakul ki az összehangolt viselkedés. Azt is vizsgálják, hogy szerepet játszhat-e benne a visszhang alapján történő tájékozódás.

Amikor az ámbráscetek a koromsötét mélységbe merülnek, látásuk már nem segíti őket. Kattogó hangokkal tájékozódnak, és így keresik például a tintahalakat.

Petri ezt ahhoz hasonlította, mintha két ember éjszaka, egy sötét erdőben egymás zseblámpájának fényvisszaverődését használva próbálna tájékozódni.

Ha a bálnák valóban felhasználják egymás hangjait a zsákmány megtalálásához, akkor ezek a jelzések egyszerre tölthetnek be kommunikációs és érzékelési szerepet.

A kutatók előtt még hosszú út áll, mire megérthetik az ámbráscetek hangjelzéseinek jelentését. A projekt azonban már most közelebb vihet annak feltárásához, hogyan kommunikálnak ezek a rendkívüli tengeri emlősök, és milyen összetett társas kapcsolatok húzódnak meg a hangjaik mögött.

Ahogy Petri fogalmazott, az ilyen összetett események próbára teszik annak határait, hogy mit remélhetünk valaha is lefordítani a bálnák kommunikációjából.