V. Topor Erika, a fenntartható, természetközeli és ökologikus kertek szakértője és tervezője itt hozta létre kísérleti és bemutatókertjét, amit tíz évvel ezelőtt egy teljesen elhagyatott, fátlan területen a nulláról épített fel Tabdin.

V. Topor Erika az egyedülálló oktató- és kutatóbázist a Kiskunság, Homokhátság extrém, kihívásokkal teli környezetében alakította ki. A cél az volt, hogy a gyakorlatban bizonyítsa, a legzordabb természeti körülmények között is lehetséges fenntartható, gazdag növényvilágú kertet létrehozni, ha eltérünk a megszokott kertműveléstől, növényhasználattól.

Elindulunk a félhektáros területen, hogy megnézzük a kísérletek eredményeit. Az rögtön feltűnik, hogy nincsenek tiszta dísznövény- és haszonnövény-ágyások, mindenütt különféle társításban növekednek a virágok, zöldségek és fűszernövények.

– Itt van például a veronika, amiről éveken át azt tudtuk, hogy az évelőágyások egyik igazi nyári sztárja, de itt már az árnyékot sem nagyon bírja, a bugás hortenziából pedig most a negyedik generációval próbálkozom, nem túl nagy sikerrel, kezdi a kert bemutatását.

A klasszikusok jövője

Kísérletezik gyepfelületekkel, talajkeverékekkel és magkeverékekkel. Egyes részek vadvirágosak, máshol fehér herés a gyep, és szinte mindenhol tarack az alapja. A gyepfelületek nincsenek gyomlálva, és csak azokban a csíkokban nyírja, ahol közlekedni szeretnének. Nincs öntözve se, ezért néhol foltos, de Erika ezt nem látja problémának, hiszen egy ökokertben nem az egységes pázsit az elvárás. Elmélete szerint az apró szulák és a tarack nem ellenség, még a parlagfű sem, mert betölti a homok megkötésének funkcióját, ha folyamatosan nyírják.

Továbbhaladva egy szenvedő zsályabokrot látunk. – A zsálya is senyved, pedig tűző napra ajánlják, ez az alapfaj, de például a tarka levelű változata jól érzi magát, hatalmas különbségek tapasztalhatók a fajták között.

A kerti tavat viszont burjánzó növénysáv veszi körül. A legszebb a lila virágba borult sudárzsálya. Sok a vadsóska és jól megfér a télizölddel, ami viszont hivatalosan félárnyéki futónövény, de ha bele tud gyökerezni a tóba és sok nedvességet felvenni, a tűző napon is teljes fedést biztosít, osztja meg tapasztalatait Erika, aki itt tudja lemérni azt is, hogy mekkora a szárazság. A harminc köbméteres tó vízszintje naponta 5-10 centimétert csökken, köszönhetően a perzselő hőségnek és annak, hogy utoljára május elején volt értékelhető mennyiségű csapadék.

A tűző napon már csak egyes cserjék bírják. Érdekesség, hogy idén megégett a som és a mogyoró levele is, amit korábban nem lehetett tapasztalni. Ez pedig egy hatéves korallberkenye, mutat egy csenevész kis bokorra, ennek a tanulsága az, hogy ha nem megfelelő a talaj, akkor nem szabad sövénynövénynek sem ajánlani, figyelmeztet Erika. A boglárkacserjék gyönyörűek voltak öt-hat ével ezelőtt, mindenkinek ajánlotta ültetésre, két éve viszont folyamatosan betegszenek és pusztulnak. Minden jel arra mutat, hogy a klasszikus szárazságtűrő fajok és fajták sem bírják a jelenlegi klímát.

Nagyon szépek a divatnövények, de a kert azt mutatja, hogy már nincs mindennek létjogosultsága, összegzi a tapasztalatait Erika.