Persze azt nem tudjuk, hogy a macska fejében valóban ez a mondat fogalmazódott-e meg. A kutatás nem bizonyítja, hogy az állatok tudatosan egy konkrét üzenetet próbáltak átadni. A viselkedés azonban összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a nyávogást kommunikációs eszközként használják.
Amikor viszont egyedül maradtak, a macskák inkább mozdulatlanul álltak, és gyakrabban néztek az ajtó felé.
A macskák „emberi nyelve”
A kutatás egyik érdekes következtetése, hogy a házimacskák nyávogása talán részben az együttélés során alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük.
Ebben pedig a macskák meglehetősen ügyesek. Egy rövid nyávogás, egy hosszabb, panaszos hang, majd egy jelentőségteljes pillantás a gazdira – és máris elindulhat a kommunikáció. Az ember pedig idővel megtanulja felismerni a különbségeket: van „éhes vagyok”, „engedj ki”, „gyere ide”, „miért van bezárva az ajtó?” és természetesen az univerzális „azonnal adj enni” nyávogás.
De tényleg azt mondják, amit gondolunk?
Ezt azért kezeljük fenntartásokkal. A kutatók nem állítják, hogy a macskák emberi értelemben vett mondatokat közvetítenek. Azt sem tudjuk biztosan, hogy pontosan mit jelent egy-egy nyávogás.
A vizsgálat ráadásul mindössze 38 macskára terjedt ki, és valamennyi állatot olyan gazdik választották ki, akik szerint macskáik gyakran nyávognak etetéskor. Ez azt jelenti, hogy az eredmények nem feltétlenül igazak minden macskára – különösen a csendesebb, kevésbé vokális állatokra. A kutatók szerint az is kérdéses, hogy ugyanez a viselkedés más helyzetekben is megjelenik-e.

Fotó: Paweł, Pixabay
Egy dolog azonban egyre érdekesebbnek tűnik: amikor a macska ránk néz, nyávog, majd a tálkára vagy egy elérhetetlennek tűnő tárgyra pillant, lehet, hogy nem egyszerűen hangoskodik. Lehet, hogy tényleg próbál mondani valamit.
És ha így van, talán a macskák egyik legnagyobb titka nem is az, hogy mit gondolnak rólunk, hanem az, hogy mióta tudják, milyen könnyű bennünket egyetlen nyávogással rávenni arra, amit szeretnének.


