Dr. Terbe István 1971-ben kezdett az egykori Kertészeti Egyetemen dolgozni, ahol végigjárta az egyetemi ranglétrát. Tanársegéd, adjunktus, majd docensi beosztásban oktatott, az MTA doktori cím megszerzését követően (2007) egyetemi tanárrá nevezték ki. 2002 és 2012 között a Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék tanszékvezetőjeként irányította a szakterület oktatási és kutatási tevékenységét. Fő kutatási területe a zöldségnövények tápanyag utánpótlása, valamint az étkezési paprika termesztésével összefüggő problémák megoldása volt. 2014 évi nyugdíjba vonulásától a Budapesti Corvinus Egyetem és a Szent István Egyetem, majd a MATE professor emeritusa. Jelentős erőfeszítéseket tett a talajnélküli termesztés fejlődéséért. Kidolgozta a zöldségnövények élettani betegségeivel kapcsolatos szakirodalmat, valamint az abiotikus stresszhatások vizsgálatával is foglalkozott kutatómunkája során. Tudományos eredményei hozzájárultak a hazai hajtatott zöldségtermesztés fejlődéséhez, a korszerű tápanyag-utánpótlási rendszerek kidolgozásához, az okszerű tápanyag-utánpótláshoz. Munkásságát több díjjal elismerték, legutóbb, 2026. október 23. alkalmából az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős miniszter Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatával tüntette ki.

Fotó: Rimóczi Irén
Dr. Helyes Lajos 1981-ben szerzett okleveles kertészmérnöki diplomát szerzett Kertészeti Egyetemen. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, illetve jogelődjeinél a Szent István Egyetemen, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1983-tól dolgozik. Egyetemi doktori értekezését 1991-ben védte meg, 1996-ban PhD fokozatot szerzett, 2004-ben habilitált, 2007-ben védte meg az MTA doktori értekezését. Hazai viszonyok között elsőként használt infravörös távhőmérőket az öntözés tervezéséhez, illetve az öntözési időpont meghatározásához. Nevéhez fűződik a zöldségfajok (paradicsom, paprika (étkezési és csili), brokkoli, vöröshagyma, sárgarépa, tojásgyümölcs) antioxidáns hatású fitonutrienseinek értékelése és hazai ökológiai adottságokhoz való adaptálása. Nemzetközi elismertségét a likopin képződésére ható abiotikus és biotikus tényezők meghatározásával alapozta meg. Nemzetközileg jelentős elismerést hoztak számára a hajtatott zöldségfajok – elsősorban a paradicsom – termésképzésének számszerűsítésére, modellezésének kidolgozására irányuló kutatásai, valamint a vízellátottság öntözés, precíziós öntözés, hatásának számszerűsítését a fontosabb zöldségfajok termésmennyiségére, különös tekintettel az ipari paradicsomra. Számos szakmai szervezet tagja, szakértője. Jelenleg is a MATE egyik kiemelt kutatócsoportjának a munkáját irányítja. Legfrissebb szakmai elismeréseként október 23. alkalmából az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Miniszter az Életfa Emlékplakett Bronz fokozattal tüntette ki.

Fotó: Rimóczi Irén
Együttműködés a szakmával
Talán könnyebbség nekünk, hogy elődeink olyan tanszéket teremtettek, ahol jó dolgozni, kezdte dr. Geösel András tanszékvezető, a Kertészettudományi Intézet vezető az utóbbi években végzett munkájuk bemutatását. A MATE létrejöttével a Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék kollektívája kibővült, jelenleg 15 fő alkotja a tanszéki gárdát, ők azonban három campuson (Budai, Gödöllői, Keszthelyi) dolgoznak, bár a központ a Budai Campus A-épületében maradt. A létszámbővítéssel párhuzamosan a feladatok is sokasodtak, a kollégák az oktatás és kutatás mellett egyéb tanszéki, intézeti feladatokat (doktori iskola adminisztráció, esélyegyenlőség, tanüzem-vezetés) is ellátnak.
A felsőoktatási törvény szerint ennek a fele elegendő lenne. Ehhez képest kell értelmezni és értékelni azokat az eredményeket, amit itt a tanszéki kollektíva az elmúlt időszakban fel tudott mutatni, mondta.



