Van a világban olyan gyapjú, amelyért akár 2000 forintért is megadnak kilónként, de ez nem a mienk, hanem az ausztrál 18 mikronos, finom fésűs gyapjú. A magyar termelők leginkább a tavalyi árra, nagyjából 300 forintra számíthatnak. Ennyit fizetnek a kínai vevők a magyar gyapjúért, amivel finomítják a durva kínai gyapjút. Lehet, hogy a 300 forintos ár az év folyamán egy kicsit feljebb is megy majd, de nagy eltérésre nem számítunk – mondta a magyarmezogazdasag.hu-nak Jávor András, a Juh- és Kecske Terméktanács és Szakmaközi Szervezet elnöke. Bár Kínából is települnek már tovább a gyapjúfeldolgozók, egy részük például Vietnámba tette át a székhelyét, így Kína is versenyezni fog a gyapjúért. Talán lesznek szerencsések, akik 300 forint fölötti árat is kaphatnak.
Nagyon vegyes a magyar gyapjú minősége, az a finomság meg sokszínűség, ami jellemzi, nemigen helyezi jobb piaci pozícióba. Ha genetikailag ezen megpróbálnánk változtatni, ha például növelni szeretnénk a nyírósúlyt, a benövést, a tömöttséget, vagy finomítanánk a gyapjút, az összes többi tulajdonságon is változtatnánk. Ez pedig nem érné meg.
Gondoljunk bele, hogy ma Magyarországon 3 kilogrammnál alig több az egy anyára jutó hízott gyapjú mennyisége, ami azt jelenti, hogy a gyapjúért 1000-1100 forintnál nem igen lehet többre számítani anyánként. Egy jó minőségű bárányért meg 15000-20000 forintot is kap a termelő. Egyébként az anyánkénti 1000-1100 forint a nyírás önköltségét már fedezi, igaz ugyan, hogy ennek van más költségvonzata is.
S bár a tenyésztőknek a jó minőségű bárány előállítása a fő célja, nyilvánvaló, hogy a gyapjúért járó ezer forintról sem mondanak le. Senki nem fog ezer forintot kidobni az ablakon, de olyan, mint régen, hogy ebből meg lehet élni, illetve, hogy a nyírásból fedezhető a tartás, már soha nem lesz. Ott, ahol sok állatot lehet egyben tartani, meg olyan klimatikus viszonyok vannak, hogy szabadon, kint tarthatók az anyajuhok a bárányaikkal egész éven át, főleg úgy, hogy 2000 forintot adnak a gyapjúért, ez a tevékenység rentábilis lehet. De mi nem tudunk 300 forint fölé menni.
Kínán kívül szállítunk még gyapjút a lengyeleknek is, de Lengyelországban ezen nincs támogatás, így ők nem tudnak annyi pénzt adni érte, mint a kínaiak. Nincsenek olyan messze az árak egymástól, a lengyelek jó vevők, azonnal fizetnek, de nem annyit, mint a kínaiak.
Az a baj, hogy Magyarországon nincs mosás, nincs feldolgozás, van ugyan egy pici háziiparunk, de ennek anyagfelvétele igencsak jelentéktelen. Ráadásul, míg az ausztrál gyapjú mosásához 6-7 liter víz kell, addig a mi gyapjúnkhoz a duplájára van szükség. A felhasznált víz pedig szennyvíznek minősül, amiért kemény bírságot kell fizetni. Nem véletlen, hogy a kiskunfélegyházi mosoda helyén ma már egy szupermarket működik, és a győri sem üzemel már évek óta – tette hozzá a szakember.
