A pavlova tyúkoknak van egy kisebb állománya Európában, elsősorban Hollandiában. Erről a fajtáról keveset tudunk, de a szembeötlő külső hasonlósága miatt és egyéb jegyekben is látszik, hogy milyen tulajdonságokat örököltek az orloffok, melyek az 1880-as évek végén kerültek Európába (Lipcse, Bécs stb.).
Az orloff az előkelő maláji típus és a durva parlagi tyúk keverékének látszik. A taraj helyén 1-2 cm magas sörtetollas húsdudor ül. A fejen a viadorörökség a kiálló szemöldökben ismét megjelenik. A szemek legfeljebb narancsvörösek, de inkább gyöngyszínűek legyenek. A tyúk külleménél fontos a tarkó felfújt nyaktollazata. A fej és nézése a viadorokra jellemző, nem túl „barátságos”.
Az orloff legismertebb színváltozata a vöröstarka. A fajta szintén elismert vörös, fehér és kendermagos színekben is, ugyanakkor ez az utóbbi két szín ritkaságszámba megy. Az orloffban kitenyésztői szerencsésen egyesítették a robusztus harcost és a gyengéd ragaszkodást. A zord időjárást nagyon jól viseli, ki kell emelni a rendkívül jó tojáshozamot, mely évente kb. 150 db, a fajta húsa kiváló. A kakas súlya 2,5-3 kg, a tojóé 1,8-2,5 kg.
A cikk Szénási Gábornak a Kistermelők Lapja márciusi számában megjelent részletes cikke alapján készült.
