A kutatási téma vezetője, Ben Vosman a hortibiz.com-nak elmondta, hogy elsőként azt fedezték föl, hogy a faj ellenálló az üvegházi molytetűvel szemben, amely azon túl, hogy közvetlenül károsítja a növényt, még súlyosabb károkat okozó vírusokat is terjeszt. A későbbiek során azonban az is kiderült, hogy a Solanum galapagense vadparadicsom-faj a zöld őszibarack-levéltetűvel, valamint az apró jegyesbagoly-lepke hernyóinak kártételével szemben is ellenálló.
A témavezető elmondta, hogy növényházi körülmények között viszonylag könnyű integrált vagy biológiai növényvédelmi módszerekkel, természetes ellenségek bevetésével szabályozni a kártevő-népességet. Szabadföldön azonban ez komoly kihívást jelent. A természetes rovar-ellenállósággal rendelkező fajták használata nagy segítséget nyújthat a szántóföldi paradicsomtermesztőknek, illetve a trópusi országok termelőinek.
A termesztett paradicsomfajták vadon élő rokonaikkal ellentétben rendkívül érzékenyek a kártevő rovarokkal és a kórokozókkal szemben, mivel a nemesítés hosszú folyamata során a fajták sokat veszítettek természetes ellenálló-képességükből. Eközben a természetben előforduló fajok folyamatosan alkalmazkodtak a károsítók okozta kihívásokhoz.
A kutatók éppen ezért újból- és újból visszanyúlnak a vad fajok génanyagához. Az idáig fölhasznált legtöbb vadparadicsom faj azonban nagyon távoli rokona a termesztésben lévő változatoknak, és a tudósoknak a keresztezések során nem mindig sikerül a kívánt tulajdonságokat összekombinálni.
A galápagosi vadparadicsom előnye a többszörös rovarrezisztencia mellett az is, hogy genetikai állománya nagyon hasonlít a termesztett paradicsoméhoz.
Ezen kívül sokrétű ellenálló-képessége egyetlen kromoszómán kódolt, ami megkönnyíti a tulajdonság átvitelét a keresztezéses nemesítés során. Mindez jelentősen megkönnyíti ennek a vad fajnak a nemesítésben való fölhasználását a kártevő-rezisztencia javítása és kiszélesítése érdekében, hangsúlyozta Ben Vosman.


