Növényi sorrend, talajművelés
A növények az utónövény termésére és termesztéstechnológiai eljárásaira gyakorolt hatásuk alapján is rangsorolhatók. Napjainkban a növényválaszték szűkebb köre miatt a növény-egészségügyi és -védelmi tényezőket is figyelembe kell venni a sorrend kialakításakor.
A különböző növények a talaj nedvességtartalmát – Ruzsányi kutatásai nyomán – 25–200 milliméter között módosítják. Száraz tenyészidőben a klasszikus értelemben vett kedvező elővetemények értéke is csökken, de még inkább azoké, amelyeknél több tényező (tápanyag- és vízfelhasználás, betakarítási idő, gyomosság) is hátrányos az utónövényre és annak talaj-előkészítésére.
Az egyszerű, gazdasági körülményeknek alárendelt növényi összetétel és sorrend biológia hatása kis vízigényű köztes védő- vagy zöldtrágya növények termesztésével javítható. A száraz időszakban óhatatlan talajnedvesség-hiány kockázatát a védőnövény vetési (közvetlenül a tarlóba) és elölési módszerének (kaszálás, zúzás, talajba keverés) gondos megválasztásával lehet csökkenteni.
A nyáron betakarított növény tarlójába vetett védőnövény haszna összetett:
1. Talajvédelem (a borítás révén csökken az eliszapolódás, az erózió, a defláció, a kérgesedés, a cserepesedés veszélye).
2. A talaj biológiai tevékenység pezsdítése.
3. A fővetemény után a talajban maradt tápanyagok felvétele (a talajvízbe mosódás megakadályozásával csökken a környezet kémiai terhelése).
4. A feltalaj fizikai állapotának javítása, de legalább a kedvező állapot megőrzése.
5. A zöldítési célok megvalósításának támogatása.
A túltrágyázás ugyanúgy káros, mint a tápanyaghiány.
A gyors kezdeti fejlődés folytán nagyobb párologtató felület alakul ki, amely a növény vízfelhasználását is növeli. A nagyobb vízigény miatt nő a növények vízhiánnyal szembeni érzékenysége, és emiatt az aszályhajlama. A növények elégtelen tápanyag-ellátás mellett több vizet használnak fel, mint a tápelemek optimális felvétele esetén.
Az állománysűrűség a vízigény módosításán keresztül növeli vagy enyhíti az aszályhatást. A sűrű vetésű növények esetében a vízfelhasználással járó hátrányokat az árnyékoló és védő hatás enyhíti, míg a széles sorközű növényeknél ezek az előnyök nem vehetők figyelembe. A széles sorközök aszályos és csapadékos idényben is eléggé kitettek az időjárási elemek hatásának.
Tanácsok:
1. A betakarítás és az utónövény vetési idejének egybeesésekor mellőzni kell a menetszámnövelő (forgatásos, rögösítő) műveléseket. Hasonló elvet célszerű követni a vízigényes – hosszú tenyészidejű – növények által kiszárított talajon.
2. A száraz talajállapot lehetővé teszi a tömörödés enyhítését (talajlazítással).
3. A tarlómaradványok szecskázása bármely idényben könnyíti a művelést, emellett a zúzott szár takarja, védi a felszínt. A felszíntakarás száraz idényben művelést könnyítő megoldás. A talaj a művelési körülmények javulásáig pihenhet a takaróanyag alatt.
4. Nedves idényben kiemelten fontos a művelést könnyítő eljárások (szárszecskázás, kémiai gyomkorlátozás) alkalmazása, a talajbolygatás időzítése, a menetszám csökkentése.
5. A növények biológiai utóhatásában a szár- és gyökérmaradványok feltáródása fontos tényező. Ezért a szervesanyag-veszteség mérséklése (a talaj széndioxidlégzésének szabályozása) a művelés észszerűsítését teszi szükségessé idénytől függetlenül.
