Általánosságban elmondható, hogy azok a növények, melyek neve mérges szóval kezdődik, nyulainknak sem adhatók. Azonban országrészenként még ma is igen sokféleképpen nevezik a különféle növényeket, s mivel ezeket az iskolákban nemigen tanítják, így a népies elnevezéseket ismerik az adott országrész lakói.
Vannak olyan klasszikus fajok, mint például a gyilok, a maszlag és a csomorika, melyeket mindenhol így neveznek, s komoly méreganyagot tartalmaznak. Sok más mellett a boglárka, a kutyatej, a bürök, a hérics, a somkóró és a vadrepce nyulakkal való etetése is tilos.
Nyulászok között széles körben elfogadott az a nézet, hogy mocsaras, mély fekvésű területről nem jó zöldtakarmányt gyűjteni, ugyanis itt nagyobb az esélye annak, hogy állataink számára végzetes növényt is lekaszálunk. Sose porciózzuk ki szigorúan a kevert összetevőjű zöldeledelt, hiszen előfordulhat, hogy az állat csak kényszerből, az éhségtől hajtva kóstolgatja a számára végzetes növényt. Ha van előtte más, inkább azt eszi.
Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudunk zöldtakarmányhoz jutni a meleg hónapok idején, s nyulaink éppen fialtak, akkor előfordulhat, hogy nem vesznek magukhoz megfelelő mennyiségű vizet. Ilyenkor igen jó hasznát vehetjük annak a régi jó nyulászpraktikának, hogy enyhén sós főtt burgonyát adunk az anyának, mely hamarosan jelentős mennyiségű folyadékot fog magához venni, s ez a tejképződésre is jótékony hatást gyakorol.
