A kereskedelemben többnyire két fajt, a Drosophila melanogastert és a D. hydeit árusítják. Az előbbinek az úgynevezett „vestigial” mutációit tenyésztik, amelyek csonka szárnyakkal rendelkeznek, az utóbbi faj egyedei pedig eleve röpképtelenek.
Bár a használatos muslicafajok, ill. változatok röpképtelenek, ettől függetlenül ezek a rovarok rendkívül gyorsan szerteszaladnak. Ezért a feletetésük előtt érdemes őket rövid időre hűtőbe helyezni, hogy kellőképpen lelassuljanak, így kezelésük néhány percre egyszerűbbé válik. Ha jellemzően muslicákkal táplálkozó állatfajt tartunk, úgy
ügyeljünk arra, hogy a terráriumukon lévő szellőzőfelületek különösen apró szembőségű dróthálóval legyenek fedve. Így, előrelátó tervezéssel megkímélhetjük magunkat egy kellemetlen meglepetéstől.
A muslicákat általában félliteres műanyagpoharakban, esetleg levágott tetejű üdítős flakonokban szaporítják. Ezek aljába néhány centiméter vastagságban táptalajt öntenek. A táptalajok elkészítésének számos receptje létezik. Ezek mindegyike könnyen erjedő anyag, hiszen a muslicák ezt igénylik.
Az írás Ferencz Balázs Rolandnak a Kistermelő Lapjában megjelenő részletes cikke alapján készült.
