Ide tartozik egyebek között a művelésmód megválasztása – pl. ernyő, kordon, egyesfüggöny –, vagy akár az úgynevezett „minimalschnitt” eljárás, ami az utóbbi 10-15 évben főként külföldön kifejlesztés alatt álló alternatív módszer a kézi munkaerő csökkentésére és a teljesen gépesített szőlőültetvényre.
Ahhoz, hogy objektíven meg tudjuk ítélni egyes eljárások, művelés- és metszésmódok előnyeit és hátrányait, össze kell hasonlítani őket egymással.
Mindig a legjobb minőségű termés elérése a cél, de figyelembe kell venni az elérendő termésmennyiséget, a termésbiztonságot és költséghatékonyságot, a rendelkezésre álló kézi és gépi munkaerőt is.
A metszés munkaművelete alatt nemcsak a nem szükséges vesszők és fás részek levágását értjük, hanem ide tartozik kiegészítő műveletként a vesszők lekötözése is, mely művelésmódtól függően ugyan, de időben és pénzben is jelentős tétel lehet. Ugyanígy metszést kiegészítő eljárás a zöldmunkák kellő időben való elvégzése is, hiszen elmaradásuk jelentősen befolyásolja a következő évi metszési folyamatokat. Aki a zöldmunkát jól végzi, és látja azt, hogy melyik hajtásra van szükség és melyikre nem, már tudja azt is, hogy a következő évben melyik vesszőt fogja majd metszéskor meghagyni, amivel jelentős mennyiségű munkát és időt spórolhat meg. Összességében a szőlőben elvégzett minden munkafolyamat hatással van a következőre. Ezért nagyon nehéz egy-egy munkafázist kiemelve megállapítani annak eredményességét vagy költséghatékonyságát.
A metszési költségek definiálásakor nemcsak a szükséges munkaidővel kell számolni, hanem a képzett és a betanított dolgozók munkavégzési minőségének, az elvégzett munka mennyiségének különbségével is.
Metszőgépek vagy előmetsző gépek alkalmazásával ezek a különbségek csökkenthetők, illetve a költségek tervezhetők.
Az egy hektárra fordított munkaidő kb. 25%-át teszi ki a metszés. Normál állapotú ültetvényben egy tőke lemetszéséhez kb. 20 vágásra van szükség (beleértve a vesszők ledarabolását és lefejtését is a huzalokról). Átlagosan egy metsző ember 7 500-10 000 vágást végez naponta, nyolcórás munkaidőt számolva. Ebből az következik, hogy egy nap alatt 500 tőkét lehet megmetszeni. Az egy tőkére ráfordított időtartam nagyon tág határok, 40-80 másodperc között mozog. Ergonómiailag függ a terület korától és a rendelkezésre álló kézi munkaerőtől. A metsző személy fő terheléstartományában maximálisan 22-87% kézi teljesítménnyel dolgozik, a legfőbb problémát a gerincoszlop és a hát terhelése jelenti, melyet a megvastagodott fás részek levágásához és az összekapaszkodó vesszők/kacsok huzalokról való lebontásához szükséges erőkifejtés idéz elő.
Ez a megoldás nem minden esetben jár a legjobb minőségű végeredménnyel, mivel a gép válogatás nélkül vágja a vesszőket, és utána még korrekcióra van szükség, de az ergonómiai körülményeket figyelembe véve kétségtelenül javulást eredményez.
Tételezzük fel, hogy árutermelő gazdaságban decembertől márciusig tart a metszés: elméletileg ez 61 munkanapot jelent, de az időjárási viszonyokat figyelembe véve a valóságban kb. 47 nyolcórás munkanapra redukálódik. Egy főnek egy hektár megmetszéséhez 80 munkaórára van szüksége, tehát a metszési időintervallumban alig öt hektár megmetszésére képes. Ha kiegészítésként előmetsző gépeket, akkumulátoros és pneumatikus metszőgépeket is alkalmazunk, a teljesítményt 15 hektárig tudjuk növelni a három hónapos periódus alatt.
Mindezek mellett nincs másik olyan faktor, amely akkora hatással lenne a metszési munkaidő-felhasználásra, mint a művelésmód. (Azt azonban meg kell jegyezni, hogy nem minden művelésmóddal lehet kiegyenlített termésmennyiséget elérni kiegészítő eljárások alkalmazása nélkül.) Például általánosan a metszésre 78 napot fordítanak, a vesszőlekötözésre 15-öt; egyesfüggönynél 30 nap kell a metszésre és 20 a hajtásigazításra; kordon művelésnél 55 nap a metszésre és 7 a vessző-, illetve hajtáskötözésre; egy zömében gépi munkavégzésre alapozott „minimalschnitt” ültetvényben pedig mindez 4, illetve 2 nap alatt megvan. Ebből következik, hogy már az ültetvény létesítésekor előre és megfontoltan kell megtervezni a művelésmódot, hogy a leginkább költségtakarékos termelési módot tudjuk folytatni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a takarékosság a minőség romlását is jelenti, hanem a munkafolyamatok észszerű csoportosítását, egymásutániságát és a gépesítés maximalizálását.
Egy-egy ültetvényt művelésmódtól és eszközállománytól függően többféle variációban metszhetünk meg, például csak kézzel, esetleg gépi előmetszéssel, vagy azt korrigálva kézzel, elektromos vagy pneumatikus metszőollóval. De hogy melyik eljárás alkalmazható, azt mindenképpen a termelőnek kell mérlegelnie és eldöntenie.
Az az egy biztos, hogy jelen gazdasági környezetben, amikor egyre nehezebb szakképzett vagy egyáltalán kézi és fizikai munkára fogható megbízható embert találni,
amikor a szőlőfelvásárlási árak alig fedezik az önköltséget, amikor a klimatikus elemi károk előfordulási kockázata egyre magasabb, amikor egyre inkább teret hódít a precíziós gazdálkodás, egyre nagyobb minőségi elvárásoknak kell megfelelni, el kell gondolkodni az ültetvények munkafolyamatainak gépesítési lehetőségein. Itt nem elsősorban az erőgépek széles választékára gondolok, hanem a különböző sor- és tőtávolságú ültetvényekben használatos munkagépekre (pl. a soraljaművelőkre, lelevelezőkre, szüretelőgépekre, rézsűművelőkre, talajművelőkre, permetezőgépekre), melyek már a környezetkímélő termesztés feltételeinek is maximálisan eleget tudnak tenni.
És nem utolsósorban gondolnék a drónokra, melyek már nemcsak a területek állapotát tudják feltérképezni azok felett repülve, információt és segítséget nyújtva ezzel az okszerű és célzott tápanyag-utánpótláshoz, hanem egyre több modell alkalmas permetezésre is. Kamerarendszerükkel infravörös sugarak kibocsátásával vagy speciális termokamerával növényspecifikus paraméterek (klorofilltartalom) mérésével információt kaphatunk arra vonatkozóan, hogyan viselkedik, illetve milyen válaszokat ad a szőlőnövény a különböző stresszhelyzetekre (pl. vízhiány), vagy hogy a károsítók, kórokozók előidézte elváltozások miként jelentkeznek egy ültetvényen belül a növényzet kondíciójától függően, és ezek milyen hatással lehetnek a következő évi terméstervezésre.
