Az állatorvos-tudományban és az állattenyésztésben az elmúlt 30 év alatt bekövetkezett rohamos fejlődés ellenére a szarvasmarhák légzőszervi tünetegyüttese (bovine respiratory disease comblex – BRDC) továbbra is az egyik legjelentősebb állat-egészségügyi problémát jelenti a borjúnevelésben, a tejelő- és a hízóállományokban. A BRDC multifaktoriális, számos klimatikus, tartástechnológiai és menedzsment eredetű hajlamosító tényező mellett vírusok és baktériumok együttes hatására jelenik meg a borjakban – ismertette dr. Vass Bognár Barbara, az Állatorvostudományi Egyetem Állathigiéniai, Állomány-egészségtani Tanszék és Mobilklinika munkatársa az Eurofins Vetcontrol legutóbbi online szemináriumán.
A szarvasmarhák légzőszervi betegsége egy igen összetett kóroktanú állategészségügyi probléma. Elmondható, hogy Magyarországon az állományok többségét érinti, de gyakran szubklinikai formában jelentkezik, így az esetek nagy részében nem diagnosztizálják. Kártétele ennek ellenére számottevő, hiszen tejelő tehenészetekben nevelt borjakban a légzőszervi eredetű betegségek az elhullások nagy részérért felelősek a választás előtt – választás után ez az arány még nagyobb mértékű lehet.
Mivel egy igen összetett kóroktanú betegségről van szó, ezért is kiemelten fontos az állomány folyamatos monitorozása, az adatgyűjtés, mely alapján könnyen eldönthető, hogy az állományban mekkora mértékben jelentkezett a betegség. A szakmai ajánlás alapján a mortalitás 10 százalék alatti, a morbiditás pedig 6 százalék alatti értéket ír elő. A betegség minél korábbi észlelése kulcsfontosságú, hiszen ha egy borjú már elhanyagolt állapotban kerül át a csoportos tartásba, nagyobb eséllyel esik áldozatul a kórokozóknak, így megnő az elhullás veszélye is. A szarvasmarhák tüdeje testfelépítésükhöz képest viszonylag kicsi, így bármilyen olyan probléma, amely a tüdőfelületet érinti, az náluk sokkal súlyosabb betegségben képes manifesztálódni. A BRDC gyakori előfordulása és a termelést nagyban rontó́ hatása miatt jelentősek az általa okozott gazdasági károk: számottevően csökkenti a borjak testsúlygyarapodását, emiatt az első termékenyítés és ellés időpontja későbbre tolódik, de az életteljesítményét is tovább rontja azáltal, hogy a tejtermelés csökkent mennyiségű lesz az első laktációs időszakban.
A betegséget befolyásoló tényezők közül a menedzsment és környezeti kockázati tényezők járulnak hozzá a leginkább az egyes légúti betegségek kialakulásához azáltal, hogy megkönnyítik a kórokozók terjedését, illetve a kedvezőtlen tartási körülmények hatására a stressz is jelentősen növekszik, amely károsítja a borjak légzőrendszerének védekezési mechanizmusait. Ezért is nagyon fontos, hogy minél kevesebb stressz érje ebben az időszakban az állatokat, hiszen a sikertelen vagy nem megfelelő föcstejitatás, a csoportosítás, esetleges szállítás, klimatikus tényezők (hőség, hideg, hó, fagy) és ventilláció (nedvesség, por és különböző gázok alacsony szintje), a nem megfelelő takarmányozás (mikroelemhiány) nagyban hozzájárulhat a betegség kialakulásához.
Az almozásra rendelkezésre áll egy úgynevezett almozási pontozási rendszer, aminek lényege, hogy amikor a borjú fekszik az alomban, az a legjobb, ha minél mélyebben lepi a lábát az alom, minél magasabb az almozás, mert így a káros gázok kevésbé tudnak felhalmozódni. Ennek mértékét mindig az állatok magasságában szükséges mérni, és annál jobb, minél kisebb értéket kapunk. Továbbá a légmozgásnak, szellőzésnek és relatív páratartalomnak szintén nagyon fontos befolyásoló feladata van, hogy ezek a káros gázok ne tudjanak felhalmozódni. A nyári időszakban ügyelni kell arra, hogy ne sodorjuk az állatokat hőstresszbe, a megfelelő légmozgást biztosítsuk számukra, ügyelve a huzatra, mert arra igen érzékenyek a borjak.
A nemzetközi és hazai diagnosztika alapján a leggyakrabban kimutatott baktériumok a Mannheimia haemolytica, Pasteurella multocida, Haemophylus somnus, Mycoplasma bovis, Trueperella pyogenes, Staphylococcus albus, Streptococcus viridans, Pasteurella haemolytica és az ureoplasmák. A leggyakrabban kimutatott vírusok az IBR-t előidéző bovin herpesvírus (BHV-1), a bovine respiratory syncytial vírus (BRSV), a parainluenza-3 vírus (PI3), a BVD-t okozó Pestivirus, valamint az adenovírusok.
