A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) soktápnövényű rovar lévén megtalálható zöldségeskertben, gyümölcsösökben, sőt dísz- és gabonanövényeken is táplálkozhat. Szívogatásával a növény bármely részén károsít, azonban a növekvő hajtásokat, magokat, terméseket részesíti előnyben. Szúrása helyén a növényrészek barnulni, rothadni, száradni kezdenek. A paradicsomon például kivilágosodó foltok alakulnak ki, ezáltal romlik a termések minősége és piaci értéke. A szívogatás mellett ürülékével és bűzével is szennyezi a terméseket.

A kifejlett rovar körülbelül egy centiméter hosszú, színe élénkzöld.
A zöld vándorpoloska fejlődése során öt lárvastádium különíthető el. A lárvák életmódja a kifejlett egyedekhez hasonló, azonban megjelenésük eltérő, színük a fejlődési stádium függvényében a vörösesbarnától és feketétől a zöldig változik. A lárvák mindegyikének hátoldalát hosszanti irányban sorakozó kerek fehér foltok díszítik.
A globális felmelegedés hatására a zöld vándorpoloska már északi területeken is megjelent. Megfigyelések alapján hazánkban évente két nemzedéke fejlődik. A telet Magyarországon kifejlett alakban vészeli át, általában telelőre szoktak a lakásokba is behúzódni. A kártevő megjelenése a különböző tápnövényein szabad szemmel is könnyedén észlelhető, egyedszámuk felmérhető. A nyár második felében károsít nagyobb mértékben, amikor már a lárvák is megnőttek. Kisebb kertekben begyűjtéssel csökkenthető a poloskák száma.

Holland kutatók kimutatták, hogy a vándorpoloska emésztőrendszerében élő baktériumok lebontják a növényi toxinanyagokat. Amikor egy rovar szívogatni kezd egy növényt, akkor az olyan toxinokat kezd termelni, amire a kártevők érzékenyen reagálnak. A zöld vándorpoloska szívogatásával viszont olyan baktériumok kerülnek a növénybe, amelyek csökkentik a rovarral szembeni védekező képességét, vagyis kevesebb toxint termel.