Lassan már megszokjuk, hogy a mai felgyorsult világban mindenben egy lépéssel előbbre kell járnunk. A sikeres kertészkedéshez idő és türelem kell, nem siettethetünk semmit. Másrészt a gyakran szélsőségesen változó évjáratok nem hagynak túl sok nyugalmat nekünk, fel kell készülnünk a termelési évre, ha nem szeretnénk kellemetlen meglepetéseket. Mielőtt azonban nekifognánk a kinti munkáknak, érdemes kicsit tájékozódni a téli időjárás alakulásáról, esetleg a jövőbeni előrejelzésekről, mert sokat segíthet a munkák szervezésében, a növényvédelmi döntésekben.
Országos viszonylatban 2024 novembere hűvös és száraz volt. A Hungaromet adatai alapján a havi középhőmérséklet 1,9 °C-kal maradt el a sokéves átlagtól, a csapadék pedig kivételesen a déli országrészben volt elegendő, míg a többi területen hiány mutatkozott. 
Az utolsó őszi hónapunk időjárása a szőlőlisztharmat szempontjából még nagyon fontos, hiszen azokban az ültetvényekben, ahol még bőven akadt lomb a tőkéken és azon fertőzés is volt, a kórokozó termőtestei az esőkkel lemosódhattak a tőketörzsre áttelelés céljából. Ezt azért is érdemes számításba vennünk, mert a lisztharmat sikeresebben áttelel a tőketörzsön, mint a földre hullott lombon, ami esetleg lebomlik tavaszra.
December és január a megszokottnál enyhébb hőmérsékletű volt és a sokévi átlagnál jóval szárazabb. Az országos helyzetet némiképp árnyalja, hogy míg as Külső-Somogy, Mezőföld, a Duna-Tisza köze és a Kőrös-vidék vonalától északabbra eső területeken csapadékhiány volt, addig a déli országrészben átlag körül vagy afelett alakult az ellátottság éppen azokban az alföldi szőlőkben, ahol egy évvel korábban vízhiánnyal küzdöttek.
Mindezeket együttvéve korai lenne még a téli időjárás hatását értékelni, tekintve, hogy februárban is előfordultak a korábbi évekhez viszonyítva alacsonyabb hőmérsékletek, az azonban valószínűsíthető, hogy a peronoszpóra kivételével a szőlő betegségeinek, kártevőinek telelése zavartalan lesz.
Természetesen a kórokozó tavaszi fertőzésveszélyét elsősorban a szőlő érzékeny fejlődési stádiumában fellépő csapadékos időjárás határozza majd meg, a helyben áttelelt és a légáramlatokkal az ültetvénybe érkező spórák jelenlétében.
A szőlőlisztharmat és a feketerothadás telelési folyamatait a téli időjárás hazai körülmények között nem befolyásolja jelentősen, mert főleg a kevésbé sérülékeny ivaros termőtestek telelnek át. Egyes szőlőtermő vidékeken ritkán előfordulhat a lisztharmat micéliumos telelése a rügyekben, de ilyen módon is csak tartósan mínusz 15 °C alatti hőmérsékleten károsodik, amire az utóbbi évek alapján kevés esély van.
Szintén a sikeres túlélők közé tartoznak a szőlő edénynyaláb-betegségei, az esca és eutípa is, melyek az enyhébb téli napokon (2 °C körül) akár fertőzhetnek is. A szőlő fitoplazmás betegségei is biztonságban vannak, mivel a téli időszakban lehúzódnak a szőlő gyökerébe, onnan majd a nedvkeringéssel kerülnek a szőlő hajtásaiba. A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegségét terjesztő vektor, az amerikai szőlőkabóca tojás alakban telel a szőlő kéregrepedéseiben, elsősorban a kétéves fás részeken, így téli károsodására minimális esély van.
A szőlő gyakori kártevői közül említést kell tennünk az atkákról. A házikertekben gyakori a szőlő-gubacsatka és a szőlő-levélatka, melyek a rügyekben, illetve a kéreg alatt telelnek, így a száraz, téli időjárásra nem érzékenyek. Hasonlóképp éli túl a telet az avarban, kéregrepedésekben, növénymaradványok alatt megbújó közönséges kétfoltos takácsatka és a szilva-takácsatka is. A tarka szőlőmoly kéregrepedésekben meghúzódó bábjainak számát legfeljebb természetes ellenségei gyérítik, de a hazai téli időjárás kevésbé.
