Szerző: Lenner Ádám

Ennek a viselkedésnek a kutatása, megértése nemcsak etológiai szempontból érdekes, hanem állattartás, állatjóllét vonatkozásában is hasznos lehet a gazdának.

A szarvasmarhák alloparentális viselkedése alatt azt értjük, amikor a tehén nemcsak a saját borját, hanem más borjakat is gondoz és szoptat. Ezt tudományos nyelven alloparentális gondozásnak (allonursing) nevezzük. Szarvasmarha esetében, elsősorban dajkásításkor, a dajkatehén jellemzően egy borjút dajkásít, és azt szoptatja választásig. Bivaly esetében ez részben eltér. Itt az alloparentális gondozás mindinkább csoportosan jelenik meg. Ez a viselkedés mindkét esetben természetes a szabad tartású vagy félvad körülmények között tartott jószágoknál, mivel bonyolult szociális hálóban élnek és a tartástechnológia ebben az esetben teret enged ezeknek a viselkedéselemeknek.

Az állatvilágban számos fajnál megfigyelték már, hogy nem csak a vér szerinti szülő gondozza, szoptatja az utódokat. Ez egy olyan viselkedésforma, amely során a rokonok, társak és más felnőttek is részt vesznek az utódok védelmében, nevelésében. Bár a domesztikált szarvasmarha (Bos taurus) és a vízi bivaly (Bubalus bubalis) társas viselkedése gyakran háttérbe szorul az intenzív tartási rendszerekben,

Mi befolyásolja az alloparentális viselkedést?

Fontos tényező a csoportméret és annak stabilitása. Minél stabilabb és természetesebb összetételű egy csoport – például több generáció él együtt – annál nagyobb eséllyel alakulnak ki tartós szociális hálók. Mind a szürke marhánál, mind a vízi bivalynál az egyedek hosszú (nem ritka a húszéves tehén sem) élettartama és extenzív tartásmódja miatt minden lehetőség adott. A többgenerációs együttélés mellett adott a rokoni kapcsolat, amely révén az anyaállat hajlamosabb gondoskodni a rokon utódairól, hiszen ezzel saját genetikai állományuk terjedését is elősegítik (rokonszelekció). A csoportok mindig egyedekből állnak, így az egyedek viselkedése, kora, tapasztalata is meghatározó lehet. Alacsonyabb rangú, vagy fiatalabb tehenek gyakran aktívabbak alloparentális szerepben, mivel számukra ez lehetőséget ad a tapasztalatszerzésre. Ennek saját utóda szempontjából lehet negatív következménye, mert a borja nem jut a fejlődéséhez elegendő tejhez, így lassabban gyarapodhat azon borjakhoz képest, akiket csak a biológiai anyja szoptat.

Miért fontos az alloparentális gondozás?

Az alloparentális gondozás többféle módon jelenhet meg. Nemcsak az idegen utódok szoptatását értjük alatta, hanem azok őrzését, védelmét és a szociális tanulás támogatását is. Ennek természetesen evolúciós előnye van, mivel az utód túlélési esélye nő, a csoport kohézióját erősíti, az anyaságban tapasztalatlan egyedek ,,gyakorolni tudnak”, illetve szürke marha esetében megfigyeltük, hogy a növendékek 205 napra korrigált súlya az átlagot 20-30 százalékkal is meghaladták.