Szerző: Bangó-Fi Boldizsár Levente

Ezen rendszerek előnye, hogy környezetileg fenntarthatók, mind a haszonnövény, mind pedig az állat számára kölcsönösen hasznosak, ráadásul ennek eredményeként csökkennek a gazdaság inputköltségei, jó lehetőséget teremtenek a több lábon állásra. Nem utolsósorban a piaci igényeket is kielégíti, hiszen az utóbbi időben megnövekedett a természetes tartási körülményekből származó állatok iránt a kereslet.

Egy ilyen gazdaságilag is fenntartható rendszer megvalósítására keresett példát Kaixian Wu és munkatársai. Kínában ugyanis nagyon elterjedt a rizstermesztés halakkal és/vagy kacsákkal való integrálása. Viszont szárazföldi kultúrákat közel háromszor nagyobb területen termesztenek, mint rizst. Ez adta nekik az ötletet arra, hogy a kukoricaföldek gyomszabályozását is egy háziállattal kellene kontrollálni. Erre a feladatra a pézsmarécét találták a legalkalmasabbnak, hiszen az úsztató nélküli tartási körülményeket jobban viseli, mint a házi kacsa Kínában használt fajtái. Jól képes hasznosítani a növényi rostokat, és legelőkészsége is kiváló, nem túlzott, mint a libáé, nem tud nagy kárt tenni a kukoricanövényben.

A kutatásban nem esik róla szó, valószínűleg nem okozott nekik gondot valami okból kifolyólag, de én fontosnak tartom megjegyezni, hogy a pézsmarécék jó röpképességgel rendelkeznek különösen a tojók kisebb testsúlyuknak köszönhetően. Tehát, ha valaki kipróbálná a gazdaságában ezt a fajtát, érdemes ezzel is számolnia.

A kísérlet három éven keresztül zajlott, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban. A 60 centiméteres sortávra és 23,35 centiméteres tőtávra vetett kukoricába 900 egyed/hektár sűrűséggel engedték ki a récéket. A parcella négy sarkán ólakat alakítottak ki, az etető- és itatóhelyeket pedig naponta változtatták a talaj védelme miatt. A madarakat 20-30 napos korukban engedték ki a szabadba, fokozatos szoktatással. (Az első négy napban 3, 5, 7 és 9 órára engedték ki őket, ezt követően már egész nap kint lehettek.) A kukorica ekkor a V10-13-as növekedési stádiumában tartott. Az állatok napi kétszer ehettek és ihattak. Először 11 és 12 óra között, ekkor a napi takarmányszükségletük 40 százalékát kapták meg. A második etetés este hat és hét óra között volt, ekkor megkapták a napi takarmányadag maradék 60 százalékát. Minden egyes etetés után egy órán keresztül ihattak, később ezt is elvették tőlük.