0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 18.

Harc az egyik legveszélyesebb méhparazita ellen – Fumagillin helyett géntechnológia?

Az élőlények génmódosítása, az úgynevezett GMO-szervezetek mesterséges létrehozása évtizedek óta lázban tartja a tudományt és a közvéleményt. Most a Nosema ceranae elleni küzdelemben került képbe a társadalmat megosztó géntechnológia alkalmazása.

A biológia forradalma a 21. században is folytatódik és a gyakorlati megoldások mellett, különösen Európában, a morális problémák is fontosnak látszanak.

Nemrég zárult le az EU különféle hatóságainak vitája, amely szerint nem csak az idegen gének bevitelére kell alkalmazni a GMO-szabályokat, hanem azokra is, amelyek saját gének működésének megváltoztatását, blokkolását, „csendesítését” tűzik ki célul.

Azóta ezek az ún. „génszerkesztési” eljárások ugyanúgy szigorú szabályozás, korlátozás alá tartoznak.

Jay Evansra hivatkozva a BeeWorld júniusi száma arról számol be, hogy az USA marylandi kutatóintézetében megtették az első lépéseket az egyik legveszélyesebb méhparazita, a Nosema ceranae elleni gyógyszermentes védekezés megvalósításában (Disrupting One Gene Could Be First Step Toward Treating Honey Bee Parasite Nosema Ceranae). Arra hivatkozva, hogy a parazita ellen jelenleg nincs gyógyszer, ill. az eddig használatos kémiai szerek nem érhetők el, gyártásukat beszüntették, géntechnológiai megoldáshoz kell folyamodni.

Az intézet kutatói úgy találták, hogy ha laborkísérletben úgynevezett rövid interferáló ribonukleinsav (siRNS) kis mennyiségével etetik a méheket, az képes akár 90 %-kal is csökkenteni a N. ceranae szaporodását a szervezetben.

Ez a rövid RNS molekula a N. ceranae csak egyetlen génjére hat (Dicer). Ez a gén a legfontosabb tényező a méh immunrendszerének lefegyverzésében, ezáltal a parazita szaporodásának biztosításában. A gén egyébként a nosema szaporodásában nélkülözhetetlen egyik fehérje előállítását is irányítja. Azaz, a módszer kétféle módon is képes támadni az egysejtű szaporodását, ezen kívül – úgy tűnik – a rövid interferáló RNS hatása specifikus a parazitára és nem zavarja a méh szervezetének egyetlen funkcióját sem.

A kutatócsoport korábban foglalkozott a N. ceranae egyéb génjeivel is, pl. a spóra poláris kapszulájának egyik fehérjéjét kódoló génnel, amelynek alapvető szerepe van a parazita behatolásában a bélfalba. Ám ennek a Dicer génnek a gátlásával és a kiváltott kettős hatással valószínűleg sokkal jobb és hatékonyabb módszert sikerült találni, mondja Evans, de természetesen, az eddigi eredmények csak az első lépést jelentik, hangsúlyozza a kutató. A laboreredményeket a gyakorlatban, a méhészekkel együttműködve kell igazolni.

A N. ceranae világméretű elterjedtsége jelentős méhegészségügyi problémává tette az általa okozott fertőzést.

Ennek ellenére vitatott, hogy ez az ún. újkori nosemosis milyen szerepet játszik a napjainkban tapasztalt méhcsalád-pusztulásokban. A parazita okozta károkról Európában és elsősorban Spanyolországból van a legtöbb adat, ahol az újkori nosemosist összekapcsolják a méhcsaládok számának folyamatos csökkenésével.

 

Forrás: Méhészet