A hivatalos – Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) által is elfogadott – meghatározás szerint, egy ló akkor számít póninak, amennyiben a bottal mért marmagassága patkó nélkül nem haladja meg a 148 centimétert. A típushoz megközelítőleg száz fajta tartozik, melyek

Összesen hat szerepel közülük a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének nyilvántartásában: felügyeletükért, gondozásukért a szervezeten belül két bejegyzett tenyésztőegyesület felel. Patanyomon sorozatunk VI. részében arra a magyar sport pónira teszünk kötőféket, mely nem köthető földrajzi területhez, nemzethez, továbbá hosszútávra visszanyúló tradíciókhoz. Mindezek hiányában kétségbe vonható, miként lehet így egységes, szignifikánsan differenciálható fajtáról beszélni. Az ellentmondást Iványi Zsigmond, a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesületének elnökségi tagja, az I&H Horses Hungary vezetője segít feloldani.

Az Egyesület az 1990-es évek első felétől erőteljesen szorgalmazta a (z) – akkori piaci trendekhez igazodva elsődlegesen fogat hasznosítású – magyar sportpóni kialakítását az országban már megtalálható, ismeretlen- és vegyes származású pónik- kislovak strukturált tenyésztése érdekében.

A fajta-minősítés megszerzésének egyedüli feltételeként a legalább 25%-os póni génhányadot írtak elő, s ez a szabály máig hatályban maradt. A megkötés viszonylag tág mozgásteret biztosít, hiszen a résztvevő fajták aránya nincsen meghatározva, azok kombinálását a születendő csikó karakterisztikájára – méretére, használhatóságára, teljesítőképességére stb.– vonatkozó preferenciák befolyásolják. Korántsem mindegy például, hogy a jó lovagolhatóságot egy díjugratásban 120-130 centiméteren versenyző vagy egy kezdők tanításában dolgozó póni kapcsán értelmezzük.

Hány aktív tenyésztő foglalkozik jelenleg magyar sportpónival?
Nagyon kevesen vannak, akik konkrét, hosszú távú elképzelések mentén, külső ás belső értékmérő tulajdonságokat egyaránt figyelembe véve, – a lovakat illetően – nemzedékeken átívelően végzik a munkájukat, komplett kanca-vonalakat alakítanak ki és tudatos párosításokkal megőrizik az erősségeket, valamint kiszorítják a hibákat. Az ilyen értelemben vett bázis rendkívül szűk, országos szinten mindössze négy-öt tenyésztő sorolható bele – engem is beleértve.

Statisztikák támasztják alá, hogy sok csikó lát ekképpen napvilágot, de gyakran megmaradnak csak hobbi, amatőr szinteken. Az egyik oka a jelenségnek az, hogy a lótartóknak erre van igénye, míg a másik, hogy nehéz rájuk megfelelő belovaglót találni. Olyan alacsony – 160 centiméter alatti –, kis súlyú – lehetőség szerint felnőtt – lovast optimális a hátukra ültetni az idomítás során, aki határozott, következetes, tapasztalt és megvan a kellő szakmai tudása. A mi csapatunkat két hölgy, Zengő Réka nagydíj szintű díjlovas, illetve Hercegh Flóra díjugrató erősítik e téren.