A vándorgalamb hatalmas csapatokban élt Észak-Amerikában. Fő tápláléka az adott időszakban éppen nagy mennyiségben elérhető termény volt. Évente egy fiókát költött, ami elengedőnek bizonyult, mert a hatalmas kolónia védelmet nyújtott a ragadozókkal szemben. Az éjszakákat nagy kiterjedésű erdők lombkoronájában töltötték. Nevükből is adódik, életmódjukban alapvető volt a vándorlás, amit főként az élelmiszerszerzés mozgatott. Ilyenkor egy-egy összeverődött csapat mérete elérte a 1,5 km szélességet és az 500 km hosszt (!) – egy ekkora méretű csapatnak 14 órára volt szüksége, hogy átrepüljön egy ember feje felett.
A faj az indián törzseknek fontos zsákmányállata volt. Az európai telepesek érkezése után a faj vadászata még intenzívebb lett, köszönhetően a puskák és hálók alkalmazásának. A vasútvonalak kialakításával már kereskedelmi méreteket öltött a faj vadászata, hiszen könnyedén lehetett galambhúst szállítani a városokba. A vándorgalamb így évtizedeken keresztül Észak-Amerika lakóinak egyik alapélelmiszere volt.
Ennek eredményeként, valamint a páronkénti egy fiókaszám, a nagyszámú csoportos életmód miatt a kiterjed erdőségek jelentősége együttesen tették a fajt az idők folyamán sérülékennyé. A mezőgazdasági területek térnyerésével a nagy erdőségek folyamatosan csökkentek, így a kolóniáknak már nem volt megfelelő élőhelyük. A kolónia védelme nélkül az elszórtan költő párok fiókái gyakran ragadozók áldozatául estek, így nem volt elegendő utánpótlás. Ezek a biológiai tényezők és a kereskedelmi célú vadászat együttesen már gyorsan a kihalás szélére sodorták a fajt.
Az utolsó nagy vándorgalamb-kolóniát 1878-ban írták le, aztán már csak szórványos fészkelésről írnak a krónikák. Ugyan ekkorra már életbe lépett a faj védelmét előíró törvény, de az már későn érkezett és nem bizonyult hatékonynak.
A „Martha” nevű madár 1914. szeptember elsején pusztult el délután 1-órakor, feltehetően 29 évesen, egy állatkertben. A vándorgalamb története azon ritka esetek közé tartozik, ahol órára pontosan elmondható egy faj kihalásának időpontja.
