Az őszi hónapok legnagyobb kihívása az állattartásban a hőingadozás. Októberben nem ritka, hogy reggel 5–6 °C körüli hideg, délután pedig 20 °C fölötti meleg éri az állatokat. Ez az ingadozás megterheli a szervezetüket, és fokozza a légúti betegségek kockázatát.
A gazdák többsége ilyenkor fokozatosan zártabbá teszi az istállókat, hogy megőrizze a hőt, ám a csökkentett szellőzés következtében gyorsan felszökhet a páratartalom és az ammóniaszint.
A szarvasmarha-, sertés- és baromfiágazatban egyaránt megfigyelhető, hogy az őszi időszakban nő a tüdőgyulladásos esetek és a légúti fertőzések száma.
A nedves alom, a nem megfelelő szellőztetés és az ammónia irritáló hatása együttesen gyengíti az állatok immunrendszerét, így fogékonyabbá válnak a betegségekre.
A modern szenzorok és precíziós klímavezérlők éppen ezt a problémát oldják meg: folyamatosan mérik a hőmérsékletet, a páratartalmat és az ammóniaszintet, és automatikusan szabályozzák a szellőzést, fűtést vagy párásítást.
Ez különösen az átmeneti időszakban fontos, amikor a külső körülmények gyorsan változnak.
Karbantartás és felkészülés
Az ősz nemcsak a szüret és a betakarítás ideje, hanem az istállóklíma-rendszerek karbantartásáé is. A ventilátorok, hőcserélők, párásító berendezések és szenzorok ellenőrzése elengedhetetlen, mielőtt beköszönt a valódi tél.
A sertéstelepeken különösen figyelni kell az alomkezelésre: a nedves alom nemcsak a klímát rontja, hanem a kórokozók szaporodásának is kedvez. A baromfiistállókban az ammónia elleni védekezés a kritikus pont – a 20–25 ppm fölötti szint már szem- és légúti irritációt okoz, és rontja a takarmányhasznosulást.
