Minden évszaknak megvan a maga varázsa. Ezért kellemes idő esetén nincs is jobb program, mint tenni egy jókora sétát a természetben, vagy kimenni és mocorogni kicsit a kertben. Habár egyre szűkösebb a választék odakint, terményeink többségét már begyűjtöttük és elraktároztuk, mégis incselkedhetnek velünk ehetőnek látszó dolgok akár a kertünkben, akár egy erdőben járunk. De a látszat néha csal.
Ismernünk kell, hogy mi ehető, és mi az, ami csillogó-villogó, ízletesnek látszó, harapásra csábító külseje ellenére igencsak veszélyes. Íme néhány…
Bokrétafa: vagy, ahogy a legtöbben ismerik vadgesztenyefa, egy szaponin-aesculin nevű toxint tartalmaz, amely minden részét mérgezővé teszi. Ezért oly veszélyes magjának hasonlatossága a gesztenyéhez.
Már egyetlen mag elfogyasztása is súlyos tüneteket okozhat: bőrpírt, arcduzzanatot, gyomorirritációt, erős hányást, hasmenést, gyengeséget, álmosságot, izomrángást, bénulást, a légutak elzáródását. Mérgezés gyanúja esetén azonnal öblítsük ki a szájüreget és mielőbb hívjuk a mentőket. Különösen óvatosnak kell lenni azoknak, akik mosásra használják. Mind a magokat, mind a főzetüket tárolják gyermekek és háziállatok elől elzárva, pontosan felcímkézve. Továbbá nem tanácsos elfogyasztani olyan gesztenyét, ami ismeretlen helyről származik, vagy amelyet nem tudunk biztosan meghatározni.
Ha egy fa alatt találtuk, vizsgáljuk meg alaposan a fa többi ismertetőjegyét is. A vadgesztenyének jellegzetes, tenyeresen összetett levelei vannak, kerek termésén kevesebb tüske látható, nagyobb hézagokkal, benne általában egy mag érlelődik. A szelíd gesztenye virágja rettentően szúrós-szőrös gömbbé alakul, éppen mint egy süni, és benne több termés fejlődik. Levelei fényesek, váltakozó állásúak és lándzsa alakúak.
hatással vannak a szívre
Galagonya: elaltatja a gyanakvást, hogy virágos hajtásai és termése is gyógynövény, ellenben magjai cianidtartalmúak. A bogyókat megehetjük, készíthetünk belőlük kivonatot, csak egyet tartsunk észben, a magokat nem szabad elfogyasztani.
Gyöngyvirág: nem csak levelei miatt aggasztó, melyek emlékeztetnek a medvehagymáéra, isteni illatú virágai helyén ősz felé tetszetős, piros bogyók díszelegnek. Minden részével vigyázni kell, mivel erős hatóanyagokat tartalmaz, szívproblémákat okoz és erősen ingerli az emésztőrendszert.
Tűztövis: bár a megjelenésük fajonként eltérő lehet, jellemzően fényes örökzöld lombozattal, izgalmasnak tűnő narancssárga-narancsvörös bogyócsoportokkal és tűszerű tövisekkel rendelkeznek. Látványos bogyói miatt díszítőelemként is előfordulhat. Könnyű hozzáférhetősége miatt megkóstolhatják a gyermekek, illetve a háziállatok, de néhány szem elfogyasztása többnyire csak enyhe gyomorpanaszokat okoz. Nagyobb mennyiségű bogyó lenyelése esetén gasztrointesztinális irritáció, például hányinger és hányás jelentkezhet. Nem tekinthető különösebben mérgezőnek, mégis jobb, ha meghagyjuk a madaraknak, egyes fajaik szívesen fogyasztják.
Fagyal: fényes fekete bogyói nagyon csábítóak, de nagyon mérgesek is. A termések elfogyasztása gasztrointesztinális gyulladást, hányást, hasmenést, görcsöket, vérkeringési zavarokat és akár halált is okozhatnak. Előfordulhatnak esetek, amikor nem jelentkeznek a fenti tünetek, de ezt nem szabad félreérteni.
Vadszőlő: az ősszel gyönyörűen színesedő vadszőlő igazi látványosság, mindig magához vonzza a tekintetet. Aztán pedig a szemlélődők, akik közelebbről is megcsodálják, talán gondolnak egyet, és eszükbe jut megkóstolni, feltételezve, hogy ami ennyire szép, mégsem lehet ártalmas. Ne tegyék, tényleg érdekes és gyönyörű, sajnos azonban minden része mérgező.
Maradjunk inkább a mindent a szemnek, semmit a kéznek mondásnál, ha csak felületesek az ismereteink. Akik pedig érdeklődők az új lehetőségek iránt, bővítsék először ismereteiket, hogy aztán biztonságosan fedezhessék fel az új ízeket.
