A Glasgow-i Egyetem kutatói vezetik a csoportot, mely vakcinák kifejlesztésén és a denevérkolóniák mozgásának megfigyelésén dolgozik Peruban, Kolumbiában és Brazíliában – írja a BBC. A veszettség évente több tízezer halálesetért felelős az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint. Világszerte ez a leghalálosabb fertőző betegség, mely kezelés és vakcinázás nélkül szinte 100 százalékos halálozással jár.
Az emberi megbetegedések szinte mind kutyákhoz köthetők, azonban az Amazonas-menti országokban, mint Peru, Kolumbia és Brazília, a denevérek a leggyakoribb vírusgazdák. Az egyetem Víruskutatási Központjának egyik szakértője, Daniel Streicker professzor szerint egyre nagyobb területen jelenik meg a veszettség.
Egy előrejelzés szerint belátható időn belül egészen az Amerikai Egyesült Államokig el fognak jutni. A szakemberek célja jelenleg az, hogy megértsék a terjedés okait, így előre lehet jelezni, hol lesznek érintettek a közösségek a jövőben.
A vámpírdenevérek mozgásának megértése segíthetnek a megelőzésben
2007 óta a kutatók több tucat területen gyűjtöttek vér és székletmintákat a denevérektől, hogy meg tudják állapítani, jelen van-e a vírus. Többek közt Peru barlangjaiban is végeztek ilyen kutatásokat. A begyűjtött mintákat egy Glasgow-ban elemzik ki. Az eredmények segítenek megállapítani, merre terjed a veszettség, és hol érdemes vakcinázni az állatállományokat és az embereket is.
A kutatók szerint a gyakoribb denevérharapások egyik oka az esőerdőben élő bennszülött populációkra nehezedő egyre nagyobb nyomás. Emellett a növekvő háziállat-állomány is több táplálkozási lehetőséget biztosít a vámpírdenevérek számára.
A kutatók célja ezért hosszú távon olyan vakcina kifejlesztése, mellyel a denevérpopulációkat lehetne kezelni. Az egyik lehetőség erre olyan paszta használata, melyet az állatokra kennek rá. Mivel társas lényekről van szó, így egymás nyalogatása közben több denevér is felvenné a vakcinát. A hátránya azonban, hogy így is csak a legközelebbi állományt lehetne immunizálni. Ezért a tudósok olyan vakcina kifejlesztésén dolgoznak, melynek hatása tovább terjed a kezelt állaton, és könnyen szétterjed a populáción belül.
Veszélyben a mezei nyúl: a probléma nem elméleti, hanem valós és azonnali
